BDSM Blog

Már régóta tervezek egy kis idézetet becsempészni valakitől, most épp kedvenc írómtól, Steinbeck-től. Az igazsághoz hozzátartozik azért, hogy ha nem is állítanának ki rólam szegénységi bizonyítványt kulturális ismereteimről, illetve homályomról, mindenesetre nem az én asztalom egy irodalmi mű megítélése, különösen nem egy író munkásságát megítélni. Steinbecktől olvastam néhány regényt, messze nem mindet, de bármikor újra és újra előveszem, és mindig észreveszek gondolatokat, magam, de leginkább az embereket a regényeiben.
Valamikor nagyon régen egy társkereséssel foglalkozó blogként indultam valamerre.
Nos ez az idézet talán rávilágít néhány fontos dolgokra, és ami talán érdekesebb hogy mi az amire pedig nem…

A kisregény címe: Szerelem csütörtök, a szereplők: Suzy a belevaló fiatal lány, aki más megélhetés híjján egy bordélyházban próbál szerencsét egy idegen városban, Doki a magánakvaló, és magányos biológus, Fauna – aki egyébként Flóra – a bordélyház madame-ja.

IDÉZET:

“”"- Ha én volnék a te korodban, olyan pofival és miegymással, mint a tied, no meg a mai eszemmel, tudom, egy férfi se léphetne meg előlem! A szakértelem megvolna, csak más egyebem nincs. Na jó! Mondanék neked egy-két dolgot, Suzy, és ha szót fogadnál, mindent megkaphatnál, amit csak akarsz! De egy frászt fogsz szót fogadni! Senki se fogad szót, és mire a maga kárán megtanulja a leckét, már késő. Talán így is van jól, ki tudja.
- Szót fogok fogadni.

- Ezt csak úgy mondod! Hallgass rám, Suzy! Abból még senkinek se lett baja, ha befogta a száját. Ha visszagondolsz, mikor és miért kerültél zűrbe, rá fogsz jönni, mind abból származott, hogy pofáztál!

- Ez igaz – mondta Suzy. – Úgy látszik, nem tudom idejében abbahagyni.

- Ezt is úgy meg kell tanulni, mint minden egyebet: gyakorlatban. Aztán itt a másik dolog. Te is meg én is egyből mindenről kimondjuk a véleményünket? A miénket? Egy fenét! Hát van nekünk véleményünk? Mi csak azt szajkózzuk, amit itt vagy ott felcsíptünk, vagy a moziban láttunk. Attól félünk, elszalasztunk valamit, hogy elmegy a busz az orrunk előtt. Ez hát a második szabály: hagyd a francba a véleményeket, mert úgysincs semmiről véleményed.

- Látom meg is számozta a tanulnivalókat – jegyezte meg Suzy.

- Akár könyvet is írhatnék róluk! “Neked is sikerülhet” lehetne a címe. Következik a harmadik számú szabály. Az emberek többsége képtelen a másikra figyelni. Pedig milyen gyerekjáték! Hisz amíg figyelsz egyebet nem kell csinálnod. És amellett érdekes is. Ha valaki olyasmiről beszél, ami érdekel, ne rejtsd véka alá. De inkább azon próbálj töprengeni, amit ő gondol, mint azon, hogy mit pofázz vissza neki!

- Az elevenemre tapintott, az fix – mondta halkan Suzy.

- Na, már csak egy dolog van hátra, de ez mind között a legnehezebb, azazhogy a legkönnyebb.

- Ennek mi a száma?

- Már nem tudom, hánynál tartottam. Sose igyekezz megjátszani, hogy az vagy, ami nem vagy, és olyat tudsz, amit nem tudsz, mert előbb-utóbb úgyis fenékre ülsz vele. És ehhez tartozik még valami, mindegy, hogy hányas számú: még soha senki nem sértődött meg azért, hogy kérdeztek tőle valamit. Például, ha Doki valami olyat mond, amiről nem tudod, mit jelent, kérdezd meg tőle! Szebbet nem is tehetsz senkivel, mint hogy hagyod, hogy segítsen neked.

Suzy némán ült a kezeit nézegette.

- Milyen szép a körmöd! – mondta Fauna. Hogy tudod így rendben tartani?

- Nagyon könnyen – mondta Suzy. – Nagymama tanított rá. Akárhányszor megmosom a kezem, egy kifacsart citrom héjával megdörzsölöm a körmöm. Aztán egy kis púdert szórok a tenyerembe, kifényesítem vele, a bőrt meg letolom egy citrommaggal.

- No látod, hogy igazam volt? – kérdezte Fauna.

- Csak kérdeztem tőled valamit.

Suzy elpirult.

- Hát bekaptam a horgot, az biztos.

- Nem kaptál be semmiféle horgot. Tényleg tudni akartam. És az a legjobb, ha akkor kérdezel, amikor tényleg tudni akarsz valamit.

- Kösz – mondta Suzy. – Maga csuda kitanult nő. És gondolja, hogy ezt én mind meg tudom tanulni?

- Igen, ha néhány dolgot jól az agyadba vésel. Először: te Suzy vagy, senki más, csak Suzy. Aztán, hogy Suzy egy princ teremtés, nincs nála különb a világon. Nem baj, ha olykor-olykor el is mondogatod magadban. S ha már jól az agyadba vésted, gondolj arra is, hogy ez a Suzy mennyi mindent tud. Az egyetlen mód, hogy tanuljon valamit, ha nézelődik, olvas és kérdez. Az emberek zöme csak önmagát csodálja, ezért van az életben annyi tülekedés-dulakodás.

- És mi a negyedik tudnivaló? – kérdezte Suzy.

- No lám! – mondta Fauna. – Büszke vagyok rád! Figyeltél. A negyedik az, hogy gondolkodnod kell kicsit. Mert Suzy senkit nem érdekel különösebben, fütyülnek rá. Az emberek annyira el vannak foglalva önmagukkal, hogy nem könnyű rávenni őket, foglalkozzanak egy kicsit Suzyval is. De van két-három jól bevált módja annak, hogy fölkeltsd az emberek figyelmét. Például, ha beszélsz róluk. ha valami rendes, jó vagy szép dolgot látsz tőlük, mondd meg nekik. De persze ne csak hízelgésből. Aztán tanuld meg, hogy ne balhézz össze senkivel, ha nem muszáj. Te magad sose kezdj balhézni, és ha valaki rákezdi, várd ki, igazából svungot vesz-e, mielőtt te is beszállnál. Nincs a világon jobb módja a védekezésnek, mint ha behúzod a karmaidat. Ha pedig már sikerült fölhívnod magadra az emberek figyelmét, első dolguk az lesz, hogy tenni akarnak majd érted valamit. Hagyd, hogy tegyenek. Ne hordd fönn az orrod, ne mondd, hogy nem vagy rájuk szorulva, vagy nem akarod, hogy tegyenek érted valamit. Ez olyan mintha fenékbe rúgnád őket. Az emberek akkor a legboldogabbak, ha adhatnak valamit, amire szükséged van, és aminek örülsz. En nem humbug. Bevált módszer. Próbáld ki.

- Gondolja, hogy Doki is bukik az ilyesmire?

- Csak próbáld ki!

- Fauna – kérdezte Suzy -, maga soha nem volt férjnél?

- Nem.

- Hogy lehet az?

- Mire megtanultam mindazt, amit most elmondtam neked, már késő volt – mosolygott Fauna.

- Maga egy angyal! – mondta Suzy.

- No nézd csak! Egészen ellágyultam. Szeretném, ha elfogadnád ajándékba azokat a nyesteket.

- Egy fr…

- Ki ne mondd!

- Jaj, dehogy mondom! Hát akkor köszönöm szépen! Nem írná le nekem, amiket elmondott, hogy bemagolhassam?

- Dehogynem. És ide figyelj Suzy! Ma este, mielőtt kimondanál valamit, előbb mondd el magadban, olyan lepucolom-formán.

- A káromkodásra gondol?

- Arra is, meg tudod… annyi minden van amit nem mondanánk ki, ha előbb meggondolnánk. Fene sok minden van amiről azt hisszük, társalgás, pedig csak szócséplés. No, azt hiszem, végeztünk is.

- Meghálálhatnám valamivel, Fauna?

- Igen, mondd szépen utánam: “Suzy vagyok, és senki más.”

- Suzy vagyok és senki más.

- “Gyöngyszem vagyok.”

- Gyöngyszem vagyok.

- “Nincs nálam különb az egész világon.”

- Nincs nálam… az istenit neki, Fauna, a végén még vörös lesz a szemem!

- Annál szebb lesz – felelte Fauna.”"”