Exhibit A from Model Odette on Vimeo.

szólj hozzá: Vasfarkú herceg

Ha valakit esetleg súlyosan visszavet a gondolkodásban a fenti remekművek valamelyike levezetésként ajánlom a János Vitézt:

PAN PLAY DECADENCE from theSPONKstudios on Vimeo.

PAN PLAY DECADENCE – The movie – COMING SOON

WWW.PANPLAYDECADENCE.COM

Produced by Carlo Valentine – Directed by Giovanni Aloi

Executive Producer Marco Putignano – A.D./Camera Operator Giovanni Fumu – D.O.P. Andrea Barone – Sound Gaia Baldini – Assistant Camera Pietro Borzì – Graphics Marco Miraglia – Music Bahntier

Trailer:

Hosszú szünet után végre sikerült megnéznem egy újabb filmecskét, így a BDSM a mozivásznon sorozat újabb taggal bővült. Kicsit félve kezdtem neki a filmnek, mert nem találtam hozzá angol feliratot, de szerencsére a szinkron-angol egész jól érthető. Abszolút véletlenszerűen esett rá a választás, és kijelenthetem, hogy egyáltalán nem bántam meg.
A filmben remek színészi alakításokat láthatunk a hölgyek részéről, és a film dramaturgiája is jól eltalált, más kérdés, hogy a forgatókönyv ennek ellenére nem állt össze egy egésszé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a film lényegében külön címmel ellátott jelenetek láncolatában bontakozik ki, így viszont nem sikerült egy igazán kerek történetet összehozni, amit igazán bánhatunk. A film két női főszereplője nehezen felülmúlható teljesítményt nyújt, a férfi színészről ez már nem mondható el, (hármuk története bontakozna ki a film folyamán) de ez egyáltalán nem az ő hibája, egyszerűen úgy tűnik nem tudott mit kezdeni a karakterével a rendező.

A történet röviden: elsődlegesen a férfi szemszögéből éljük át a történetet, a film során több jelenetben is narrátorként ismerhetjük meg a gondolatait, ha már eljátszani és/vagy megmutatni nem sikerült neki(k). Egy party alkalmával figyelmes lesz egy fehér ruhás fiatal lányra, aki egy idősebb nő kíséretében érkezik. Megpróbál közeledni hozzá, de szemmel láthatóan a fiatal hölgy nem szokványos kapcsolatban van a másikkal. A férfi végül meghívást kap egy kis sétára a gyönyörű rózsakertbe. (hogy mit vannak oda a nők állandóan a sétálgatásért?) A séta során a férfi bepillantást nyer a két nő különös kapcsolatába: a fiatalabb nő az idősebb szolgája, aki annak minden parancsát engedelmesen követi, ha pedig nem, akkor annak persze bünti a vége.

A séta során a férfi jelenlétében zajlanak a fent leírt események, amikről néha azt gondolhatnánk, hogy egy képzeletbeli BDSM Tiffany oldalairól csorgott a forgatókönyvíró papírjára, de el kell ismernem a relatíve sokat látott szemeimmel is; egészen ötletes és izgató jelenetekkel van tarkítva a film, amik néhol ráadásul igen szépen és ötletesen lettek fényképezve. Baj az első fél órában csak a férfival van, aki a legszokatlanabb szexuális akciót is úgy nézi végig, mintha egy székely bácsit ültetnénk a Mátrix vetítésére egy moziba; fogalmunk sincs, hogy mit gondol az egészről, és hogy egyáltalán felfogja-e, hogy mi a fenét lát maga előtt. Nagyobb baj, hogy harminc perc után egyetlen másodperc alatt átváltozik a legbrutálisabb gestapo-nevelőtisztté, főgonosz hahotázással, ami igen kár, mert a két színésznő végig jól teljesít. Mindenesetre a férfit végül maguk közé fogadják, Kate, a domináns nő pedig rendszeresen a rendelkezésére bocsájtja Anne-t, a szolgáját. Megesik velük mindenféle érdekes kaland, majd jön a végkifejlet, amiből választ kaphatunk arra a kérdésre, ami a film második felétől kezdi el foglalkoztatni, az odafigyelő, de nem túl találékony nézőt, hogy miközben a férfi és a szolga nő remekül eljátszadoznak egymással, addig a domináns hölgyecske arca miért olyan mintha savanyú szőlőt szopogatna épp, és főleg minek vonta be egyáltalán a férfit a játékba, hiszen Anne teljesen az irányítása alatt állt.

Ha mindezekből valakinek az az érzése támadt, hogy ez egy béna film, akkor én kérek elnézést, ez a legjobb BDSM témakörét érintő film amit eddig láttam, amiben az S/M nem öncélú és provokatív, a D/S pedig kidolgozott és életszerű, így remekül működik a színésznőknek köszönhetően.
Fényévekkel jobb, mint a Story Of O, és a fenti ömlengés csak annak tudható be, hogy attól félek soha többet nem fognak tudni ennél jobb filmet csinálni a témakörben, mert itt a zseniális operatőr, a szuper színésznők és általánosságban a rendező is egy olyan filmhez adták az arcukat, melynek nyíltsága alapján manapság a hard porn kategóriájába esne. Nagyon-nagyon sajnálom a fenti hiányosságokat, de így is abszolút a legjobb.

Ja minden idők egyik legpoénosabb BDSM jelenete a mainstream mozik történetében: Hármasban egy étteremben a férfi lassan és észrevétlenül apróbb gyümölcsöket töm Anne puncijába, akin persze sosincs bugyi.
Odalép a pincér: Mit hozhatok önöknek?
Anne válaszol először zavartan: Én már tele vagyok.

Mennyire film?

Az operatőr egész jó, több jeleneten látszik, hogy nagyon-nagyon pontosan átgondolt és megkoreografált munka eredménye az, amit látunk. Szépek a képsorok, bár van egy-két igénytelenebb vágás a filmben, például a fent leírt rövid jelenetben szinte már ketté van vágva az utolsó – “full” -hang. A forgatókönyv egész jó, de a férfi színész néha nem tud mit kezdeni a feladatával. A két színésznő viszont abszolút tökéletes és csak remélni merem, hogy nem a filmbeli szereplésükből adódik, hogy a film után sajnos minden női szereplője hosszú időre eltűnt a filmvászonról…

Mennyire BDSM?

A legteljesebb mértékben. Tele van ötletes S/M, D/S jelenetekkel. A képi világa teljesen nyílt, hard porn kategória, az S/M jelenetek imitáltak, de elfogadható módon, és szépen tálalva. Rengeteg nyilvános D/S jelenet van, aki szereti, az biztos nem fog csalódni a filmben.
Kötelező darab.

Nekem nagyon bejönnek, mert félprofi jellegűek. Jó hangulatúak és messze nem olyan sterilek, mint mondjuk a kink.com videói, a szereplők csinosak, és köztük van minden idők szerintem legtahóbb domja, aki egyébként switch.

Sok-sok apró ötlet van bennük, ajánlom mindenki figyelmébe.

http://www.tnaflix.com/search.php?page=10&what=spanking&category=&sb=relevance&su=anytime&sd=all&dir=desc

A videók között GüFA felirattal.

IMDB: 4.9/10
IMDB link: http://www.imdb.com/title/tt0073017/

Trailer:

Jesus Franco a 60-70-80-as évek sexploitation filmjeinek kihagyhatatlan figurája. Munkásságának megítélése talán a legszélesebb skálán mozog a korszak rendezői között. A filmjei felölelik szinte a teljes ploitations skálát. Közös jellemzőjük az alacsony költségvetés, az amatőr színészek alkalmazása, az amatőr, vagy annak tűnő rendezés és operatőri munka.
A film egy szigeten fekvő szigorúan őrzött fegyintézetről szól, ahol nem meglepő módon épp lányok raboskodnak. Az intézmény vezetője a keménykezű igazgatónő, aki igen szigorúan bánik a lányokkal, szabadidejében pedig a harmadik birodalomról szóló kedvenc könyveit lapozgatja. A történet központjában az egyik kisebb zárkaközösség áll, egy eredetileg három, majd négyszemélyes cellában. Az igazgatónő tudomására jut, hogy egyes foglyok kapcsolatba kerültek az őrzőikkel, és néhányan a szökést tervezgetik. Szemlét tart, melyen felhívja a vétkeseket, hogy adják fel magukat, és akkor megkíméli a közösséget a haragjától. Mivel érdekes módon senki nem jelentkezik önként, így szorosabb felügyelet alá veszi a lányokat, és mindennapossá válnak a kínzások. Ráadásul a felügyeletet ellátó kormányzó is kedvét leli a rabok kizsákmányolásában. A cellában – melynek lakói a sztorit előrébb viszik – egy félig őrült, egy nimfomániás és egy ellenálló depis lányt zártak össze. Amikor új rabot tesznek a zárkájukba, a depis lányt kiveszi az igazgatónő, és a szobájában töri meg magának, meglehetős sajátos módon. Eközben a lány társai a kitörés lehetőségein gondolkodnak. Egy hirtelen ötlettől vezérelve sikerül a gyengélkedőn leszúrniuk az igazgatónő első emberét, a doktort, így lehetőségük nyílik a szökésre. Sikerül elmenekülniük a börtönből, de a szigetről nem tudnak egyszerűen megszökni, miközben egyre fáradtabbak és éhesek lesznek… Végül rájuk talál az őrség és kiderül, hogy ki kinek az oldalán állt…

Mennyire film?

Itt jön a kérdés, ami Jess Franco stílusát jellemezné. A történet rendben van, egyszerű, mint egy téglatest, de ha már ploitation filmet akarunk csinálni, akkor elégséges. A színészek csinosak, sőt már-már modellalkatúak, egyik-másik simán elmenne bármelyik celebmutogató újságban 2011-ben is. A fiúk már vegyesek szerintem és túl sok a dauer a fejükön. Az operatőrt a kritika gyakran szidja; engem nem zavart, hogy néha a lényeg miatta nem látszódik a képen, például, mikor az igazgatónő a szobájában a depis lány melleit markolássza, akkor pont az nincs a képen, mert épp lemaradt róla, vagy épp nem sikerült ráfókuszálnia. Ha kritizálták a filmjeit mindig is azzal érvelt, hogy ennyire alacsony költségvetésből csináljon akkor ő jobb filmet. Ebben igaza is lehet. Mindazonáltal van, ami nem pénz kérdése: amikor injekciót adnak az egyik lány fenekébe, akkor a fecskendőt – jelképesen – beleszúrják, de anélkül húzzák ki, hogy a folyadékot kinyomnák a fecskendőből. A film elején azzal kergetik őrületbe az egyik lányt, hogy nem adnak neki enni. Mindezt úgy, hogy egy tányérba tésztát tesznek, majd a nyakörvénél fogva a falhoz láncolják. A tál pont olyan messze van, hogy a testét teljesen megnyújtva a kezei 10-20 cm-re megközelítik a szélét. Ha nem fejjel előre próbálkozna, hanem a fenekén ülve araszolna előre a lábával simán elérné… Az őrök egyenruhája finoman szólva sem egységes, teljesen eltérő szabású, színű és mintájú van a szereplőkön a különböző jelenetekben, de az egyik srácnak csak a farmerja jutott… A lövések hangja pedig egyenesen  nevetséges. A színészek teljesítménye igen vegyes a szörnyűtől az amatőrig bezáródóan, kivéve persze Lina Romay-t, aki nagyon szépen alakít szinte az összes filmben.

Mennyire BDSM?

Van mell és puncimutogatás, be- és kihatolás, meztelenkedés, mi szem-szájnak és minden másnak ingere. Van benne sok-sok alázás, egyszer-kétszer kínzásokkal tarkítva.  Mindezek ellenére a film nem túl agresszív, leszámítva a macsó férfi fegyőr erősen túljátszott ordibálásait. Van egy-két fenekelős jelenet, ahol a vessző tényleg rácsap az áldozat fenekére, de a kínzások többsége csak imitált. A lányok sanyargatása folyamatos, de abszolút nem lehet a filmben a szenvedésükkel azonosulni. Végig olyan az ember érzése, hogy csinálni kellett a női börtön ploitation filmet, és gyorsan összedobtak egyet. Ez van, ezt kell szeretni.
Végül: mindezek mellett mindenki pálcát törhet a feje felett, vagy épp rajonghat Jessért, de abban biztos vagyok, ha másként csinálja meg a filmet, és kicsit is komolyan vette volna magát és a történetet (ami persze egyáltalán nem jellemző rá), akkor biztos, hogy teljesen más érzülettel néztem volna végig a filmet, de az is biztos, hogy egy cseppet se tetszett volna jobban, mint amennyire így tetszett.

IMDB: 5.9/10
IMDB link: http://www.imdb.com/title/tt0223848/

Trailer:

http://stagevu.com/video/nvgjebfizbxz

A csöppnyi szünet után ismét nekiláttam feldolgozni a felgyülemlett filmeket.  Bemelegítésnek egy Oniroku Dan klasszikusa alapján elkövetett filmet vettem elő, melyet még a vizsgaidőszak előtt kezdtem el nézni, csak félbemaradt, így elérkezett az idő, hogy befejezzem. A helyszín valami elszigetelt japán közösség a 80-as évek tájékán. Szóval az iskolaigazgató kérésére új tanárnő érkezik a helyi neveldébe, aki korábban is megfordult már az iskolában: mint diák szép eredményeket ért el. Amikor megüresedett egy állás egyből rá gondoltak, ő pedig a hívásnak eleget téve elutazott a városkába. A film elején rögtön van némi akció, történt ugyanis, hogy néhány diák elállta az utat, mely a városba vezet, és megpróbálják őt és a vendéglátó iskola egyik tanárnőjét – akit érte küldtek – megerőszakolni. Szerencséjére sikerül kiszabadulnia, majd bemutatót tart némi kendo-gyakorlatból, kiderül ugyanis, hogy versenyszerűen űzi a sportágat, ráadásul épp kéznél volt a botja. A fiúk nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel ússzák meg a kalandot, bár a kísérő tanárnő szüzességén – ha volt neki – esik némi folt már a film elején… A különös események az iskolába érve folytatódnak, feltűnik egy-két furcsa szereplő, egy különös fiatal lánynak és a takarítónak a szeme se áll jól… A lány egy elhagyott helységbe hívja a tanárnőt, ahol elkábítják. Mikor magához tér, a lány tagad mindent, és a tanárnő sem érti, hogy mi történt vele. Egyik éjjel ráadásul kifigyeli a “nyakába varrt” tanárnőt, és rajtakapja a takarítóval, amint épp egy tetszetős bondage mutatvánnyal szórakoztatják egymást. Mindenesetre ekkor még nem sejt semmi rosszat, egészen addig, amíg egy szép napon a takarító levelet visz neki, melyben az ő meztelen és megkötözött képei vannak, amit feltehetőleg akkor készítettek, amikor el volt kábítva. A kép készítői megpróbálják megzsarolni a képekkel, majd a fiatal lányt felhasználva arra kényszerítik, hogy meztelenül kendózzon, és végül megerőszakolják. Kiderül, hogy elkábítói és megerőszakolói ugyanazok a fiatalok voltak, akik korábban az autóban támadtak rá. Milyen meglepő. Senkiben sem bízhat, így az igazgatóhoz fordul, de kiderül: mindenki benne van a buliban, és a hal ez esetben is a fejénél kezdett rohadni… Az igazgatóval történő beszélgetés után az alagsorban tér magához, ahol megkezdődik a “betörése”. A takarító gondjaira bízzák, aki szerencsére egész jól ért a bondage-kötözésekhez ( szinte az összes Oniroku filmben szerepel), és lépésről lépésre igyekszik megtörni a lány ellenállását, de az szerencsénkre továbbra is kitart. Megpróbál megszökni, de nem sikerül messzire jutnia, így visszakerül a fogvatartóihoz, és ezúttal a másik tanárnő és a fiatal lány veszi “kezelésbe”.
A lány megtörik, és a szolgává tett takarító végül megerőszakolja. A poént nem lövöm le a végéről, de nem mindenki marad életben…

Mennyire film?

A film egész szépen van fényképezve, a vágások, jelenetek egész harmonikusan követik egymást. A történet nem bonyolult, de van olyan érdekes, hogy ne akarjunk állandóan beletekerni. Nincsenek felesleges jelenetek, értelmetlen párbeszédek, a film is igen rövidke lett, alig több, mint egy órás. A színészek szépen dolgoznak, a lányok a kornak megfelelő japán ideálok, ami persze ma már kissé szőrösnek hat, főleg szemöldökben…
Sajnos van benne néhány “gagyi” jelenet, ami igen lerontja a film összértékét, ami akár egész jó is lehetett volna.

Mennyire BDSM?

Bondage vonalban nagyon erős, mert elég sok “jelenet” van, ráadásul igen tetszetős módon kivitelezve és lefilmezve. Nagyon szép klasszikus megkötözésekkel, némi viaszozással, beöntéssel, water-tortutre, erőszakkal, paskolással. A mindenható japán cenzúrának köszönhetően punci, farok kikockázva, de ettől függetlenül igen élvezetes jelenetek tarkítják a történetet. Szerintem mindkét oldalon lehetett volna kicsit hosszabb: a film első felében bontakozik ki a sztori, ami lehetett volna kicsit bonyolultabb, vagy részletesebb, a film második felében pedig ugyebár lehetett volna több BDSM jelenet, mert az arányok így tényleg jók lettek, de sajnos igen egyszerűre és rövidre sikeredett…

Másik ajánlatom ugyancsak az egészséges életmód kapcsán a helyes étrend népszerűsítése érdekében:

Csak hogy ne legyen cső-BDSM ez a blog se.