szólj hozzá: Vasfarkú herceg

Ha valakit esetleg súlyosan visszavet a gondolkodásban a fenti remekművek valamelyike levezetésként ajánlom a János Vitézt:

Sajos, mondta a fiúm, valaki a hollandoknál jobban bírta.

Gólmámorban elélvezni a kádban egész jó érzés

IMDB: 4.9/10
IMDB link: http://www.imdb.com/title/tt0073017/

Trailer:

Jesus Franco a 60-70-80-as évek sexploitation filmjeinek kihagyhatatlan figurája. Munkásságának megítélése talán a legszélesebb skálán mozog a korszak rendezői között. A filmjei felölelik szinte a teljes ploitations skálát. Közös jellemzőjük az alacsony költségvetés, az amatőr színészek alkalmazása, az amatőr, vagy annak tűnő rendezés és operatőri munka.
A film egy szigeten fekvő szigorúan őrzött fegyintézetről szól, ahol nem meglepő módon épp lányok raboskodnak. Az intézmény vezetője a keménykezű igazgatónő, aki igen szigorúan bánik a lányokkal, szabadidejében pedig a harmadik birodalomról szóló kedvenc könyveit lapozgatja. A történet központjában az egyik kisebb zárkaközösség áll, egy eredetileg három, majd négyszemélyes cellában. Az igazgatónő tudomására jut, hogy egyes foglyok kapcsolatba kerültek az őrzőikkel, és néhányan a szökést tervezgetik. Szemlét tart, melyen felhívja a vétkeseket, hogy adják fel magukat, és akkor megkíméli a közösséget a haragjától. Mivel érdekes módon senki nem jelentkezik önként, így szorosabb felügyelet alá veszi a lányokat, és mindennapossá válnak a kínzások. Ráadásul a felügyeletet ellátó kormányzó is kedvét leli a rabok kizsákmányolásában. A cellában – melynek lakói a sztorit előrébb viszik – egy félig őrült, egy nimfomániás és egy ellenálló depis lányt zártak össze. Amikor új rabot tesznek a zárkájukba, a depis lányt kiveszi az igazgatónő, és a szobájában töri meg magának, meglehetős sajátos módon. Eközben a lány társai a kitörés lehetőségein gondolkodnak. Egy hirtelen ötlettől vezérelve sikerül a gyengélkedőn leszúrniuk az igazgatónő első emberét, a doktort, így lehetőségük nyílik a szökésre. Sikerül elmenekülniük a börtönből, de a szigetről nem tudnak egyszerűen megszökni, miközben egyre fáradtabbak és éhesek lesznek… Végül rájuk talál az őrség és kiderül, hogy ki kinek az oldalán állt…

Mennyire film?

Itt jön a kérdés, ami Jess Franco stílusát jellemezné. A történet rendben van, egyszerű, mint egy téglatest, de ha már ploitation filmet akarunk csinálni, akkor elégséges. A színészek csinosak, sőt már-már modellalkatúak, egyik-másik simán elmenne bármelyik celebmutogató újságban 2011-ben is. A fiúk már vegyesek szerintem és túl sok a dauer a fejükön. Az operatőrt a kritika gyakran szidja; engem nem zavart, hogy néha a lényeg miatta nem látszódik a képen, például, mikor az igazgatónő a szobájában a depis lány melleit markolássza, akkor pont az nincs a képen, mert épp lemaradt róla, vagy épp nem sikerült ráfókuszálnia. Ha kritizálták a filmjeit mindig is azzal érvelt, hogy ennyire alacsony költségvetésből csináljon akkor ő jobb filmet. Ebben igaza is lehet. Mindazonáltal van, ami nem pénz kérdése: amikor injekciót adnak az egyik lány fenekébe, akkor a fecskendőt – jelképesen – beleszúrják, de anélkül húzzák ki, hogy a folyadékot kinyomnák a fecskendőből. A film elején azzal kergetik őrületbe az egyik lányt, hogy nem adnak neki enni. Mindezt úgy, hogy egy tányérba tésztát tesznek, majd a nyakörvénél fogva a falhoz láncolják. A tál pont olyan messze van, hogy a testét teljesen megnyújtva a kezei 10-20 cm-re megközelítik a szélét. Ha nem fejjel előre próbálkozna, hanem a fenekén ülve araszolna előre a lábával simán elérné… Az őrök egyenruhája finoman szólva sem egységes, teljesen eltérő szabású, színű és mintájú van a szereplőkön a különböző jelenetekben, de az egyik srácnak csak a farmerja jutott… A lövések hangja pedig egyenesen  nevetséges. A színészek teljesítménye igen vegyes a szörnyűtől az amatőrig bezáródóan, kivéve persze Lina Romay-t, aki nagyon szépen alakít szinte az összes filmben.

Mennyire BDSM?

Van mell és puncimutogatás, be- és kihatolás, meztelenkedés, mi szem-szájnak és minden másnak ingere. Van benne sok-sok alázás, egyszer-kétszer kínzásokkal tarkítva.  Mindezek ellenére a film nem túl agresszív, leszámítva a macsó férfi fegyőr erősen túljátszott ordibálásait. Van egy-két fenekelős jelenet, ahol a vessző tényleg rácsap az áldozat fenekére, de a kínzások többsége csak imitált. A lányok sanyargatása folyamatos, de abszolút nem lehet a filmben a szenvedésükkel azonosulni. Végig olyan az ember érzése, hogy csinálni kellett a női börtön ploitation filmet, és gyorsan összedobtak egyet. Ez van, ezt kell szeretni.
Végül: mindezek mellett mindenki pálcát törhet a feje felett, vagy épp rajonghat Jessért, de abban biztos vagyok, ha másként csinálja meg a filmet, és kicsit is komolyan vette volna magát és a történetet (ami persze egyáltalán nem jellemző rá), akkor biztos, hogy teljesen más érzülettel néztem volna végig a filmet, de az is biztos, hogy egy cseppet se tetszett volna jobban, mint amennyire így tetszett.

Bemelegítésnek néhány képecske az elmúlt napok terméséből, Jouet nagyon lelkes, én meg még kissé fáradt, de majd csak belejövünk azt hiszem…

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

A jövőre nézve pedig nem is találhatnék jobb idézetet, mint azt, amit valószínűleg nem ilyen értelemben sütött el az egyik kedvenc szereplőm a politikából:

“Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!”

Én mondjuk máshogy értem.

Ha pedig itt tartunk egy másik kedvenc, amit neki tulajdonít a közbeszéd:

Churchill: Hölgyem, lefeküdne velem öt millió fontért?
Hölgy: Te jó isten, Mr. Churchill… Hát, feltételezem… Meg kéne vitatnunk a feltételeket…
Churchill: És öt fontért lefeküdne velem?
Hölgy: Mr. Churchill, maga miféle nőnek néz engem?!
Churchill: Hölgyem, ezen már megállapodtunk. Most csak az árról alkudozunk.

IMDB érték: 5.6/10
IMDB link: http://www.imdb.com/title/tt0208995/

Trailer:

A dél-koreai filmet az előzetesek alapján nagyon érdekesnek találtam, és mindenképp az elsők között akartam végignézni. A film központi története egy különös párról szól, ahol a tapasztalatlan, még középiskolás lány egy idősebb férfi szerelmét keresve veszti el a szüzességét. A kapcsolat egyre hevesebb szexuális románccá válik, és a szinte kivétel nélkül vad szexbe torkolló találkozások rendszeressé vállnak. A kettejük közötti korkülönbség a vietnami társadalomban nem elfogadott, ezért titkolni és bujkálni kényszerülnek, jellemzően hotelekben találkoznak egymással. A férfi vágyainak engedelmeskedve a lány hagyja, hogy rendszeresen és elég durván  elfenekelje őt, de mint kiderül, ő ezt nem élvezi igazán, pusztán a férfi vágyainak akar megfelelni. Van néhány mellékszál a filmben, kiderül, hogy a férfinek felesége van Párizsban, akit visszataszítanak a perverziói, valamint fény derül a lány zűrös családi életére is. A központi történet során kibontakozó románcuk során egyre komolyabb fenyítést alkalmaz a férfi a lánnyal szemben, míg egy ilyen élmény kizökkenti őket a megszokott kerékvágásból és végül a lány fenekeli el a férfit.

A film végig amatőrnek tűnő kameramozgást – a kamera folyamatosan mozgásban van, gyakran “hibásan” fókuszál – és színvilágot használ, miközben a valóságban nagyon is remek az operatőri munka akárcsak a rendezés. A film legnagyobb erőssége mégsem ez, hanem a két főszereplő. Természetesnek és játékosnak hat a kettejük kapcsolata és szexuális élete, mintha a néző is ott lenne mellettük az ágyon, vagy épp a földön… Briliáns a színészi teljesítmény.

Kissé furcsa volt viszont számomra a film során bevágott néhány „how to” jellegű jelenet, amikor a szereplők mondanak egy-két magvas gondolatot a látottakról és a filmről, de lehet, hogy valamilyen rendezői változatot sikerült megszereznem…

A filmnek van azonban egy gyenge pontja, ami azonban nagyot ront az összképen, ez pedig nem más, mint a forgatókönyv. Sajnos a fent leírt történet nagyon kevés egy valóban érdekes filmhez, és ezen a rendkívül egyszerű és  érdektelen mellékszálak sem segítenek. A film egyetlen fordulata, amikor a lány átveszi az irányítást, és ez sajnos önmagában még nem teszi érdekessé a filmet. Van persze féltékenység, gyűlölet, bosszú a filmben, de a lehető legsablonosabb formában és a megszokott klisék keretében. A lány, aki később egyetemi tanulmányokba kezd, végül eltávolodik a férfitől, aki viszont egyre inkább a rabjává válik érzelmileg.

A film befejezése teljesen korrekt, de sajnos az sem tartogat semmi meglepetést, hiszen eleve bele volt kódolva a kettejük románcába.

Érdekes még a lány külsejének átalakulása a film során, nagyon szembeötlő, ahogy a középiskolás, és nagyon is vonzó lány felnőtt, és határozott egyéniséggé válik, ami a filmbéli megjelenésében is visszaköszön.

A filmben a BDSM jelenetek nagy része nem imitált, látszik, hogy a színészek valóban odacsapnak, ahová kell, nagy respekt nekik ezért (is). A filmben meglehetősen sok a meztelen jelenet, és a nemi szervek sincsenek „eltüntetve”, de ennek ellenére is távol van a pornó világától.

Mennyire film?

A két főszereplő zseniális alakítása és a remek rendezés és operatőri munka minden gyengeségét feledtetni tudja a gyengécske történetnek, ami miatt nem kap ötöt az ötből. Az első találkozás és az amatőr fenekelés jelenetei mestermunkák, egy szó jut eszembe róla: tökéletes.

Mennyire BDSM?

BDSM szempontjából egy tipikus fenekelős film. A film során egyre fájdalmasabb eszközökkel fenekelik el egymást a főszereplők, de furcsa módon megkötözés nincs a filmben, talán ezzel is hangsúlyozva a különbséget a “hagyományos” japán filmekhez képest, előtérbe helyezve talán a szereplők “szabad akaratát”. Az utolsó eszköz azonban már szimbolikus méretű és a végén elrugaszkodik a célszerűségtől és valóságtól. A film bővelkedik ezen túl szoftporn elemekben és a kötelező iskola-uniformis sem maradhat el, valamint van egy durvább anál jelenet némi „kaviárral” fűszerezve, ha valaki ezt kedvelné… Olvastam olyan kritikát, ami szerint az eszközök, meg úgy egyébként a film is már-már filmvígjátékba hajló, hát én nem tudom, hogy ugyanazt a filmet láttuk-e…

IMDB érték: 7.9/10
IMDB link: http://www.imdb.com/title/tt1303232/

Trailer:

A film 2004-ben készült a japán “pink-film” hagyományait követve. A film egy tanárról szól, aki terhes felesége távollétében viszonyba keveredik egyik tanítványával. A film cselekményét lényegében ez a lány, Tsumugi mozgatja, a többi szereplő inkább csak statisztál hozzá. Ennek megfelelően Tsumugi játéka egészen elfogadható, bár néhol kissé túlzó, viszont a férfi szereplők színészi képességeiből lényegében semmi nem jön át, mindenki ugyanazzal a faarccal szenvedi végig a történetet, néha mintha csak véletlenül lökték volna őket a kamera elé. A cselekmény egyébként meglehetősen kiszámítható és lineáris; Tsumugi „ráakaszkodik” a tanárra, Tsumugi csókolózik a tanárral, Tsumugi este megvárja a házánál a tanárt, Tsumugi szexelni akar a tanárral, Tsumugi szexel a tanárral, Tsumugi szexelni akar másokkal, Tsumugi szexel másokkal, Tsumugi. Ráadásul, amikor az egyébként is végtelenül egyszerű sztorivonal mégis megakad, tele van érthetetlen és értelmetlen  megoldásokkal; leskelődő iskolás lány a háztetőn tanítási idő alatt, a tanárnő-szerető teljesen váratlan és előzmény nélküli kifakadása a kollégák előtt.

Van viszont két olyan fordulat a filmben, ami mégis elnyerte a tetszésem: az egyik a bondage-vonal. A megkötözés épp olyan váratlanul érkezik a cselekménybe, mint Tsumugi a tanár életébe, annyira váratlanul, hogy az már szinte hihető is. A rendező nem töltött álmatlan éjszakákat a kérdéssel: Tsumugi egyszer csak azt mondja a tanárnak, hogy kötözze meg. Tsumugi pedig ettől kezdve rendszeresen meg lett kötözve. A film néhol – ahol a rendező épp elfordulhatott – egész szépen van fényképezve, a vágásnál viszont sajnos folyamatosan jelen lehetett, kivéve az utolsó néhány képkockát. A szereplők – főleg Tsumugi – szájába teljesen érthetetlen módon kerülnek többé-kevésbé érdekes filozófiai jellegű gondolatok, ami furcsa kontrasztot ad a rendkívül egyszerű cselekmény mellé.

A másik fordulat egy, Tsumugi-val egyidős fiú megjelenése, aki bár a tanár fiatalkori hasonmása – legalábbis a faarcot illetően – de mégis egy érdekes és talán elgondolkodtató szál marad a történetben, ellenben például a tanár egyik kollégájával, akivel ugyancsak viszonyba keveredik. A film végére teljesedik ki ennek a fiatal fiúnak a története, és bár nem akarom lelőni a poént, de legalább a film vége nem lett hollywoodi cukormázzal leöntve, hanem egy nekem legalábbis nagyon tetsző érdekes vágással megoldott tragédiába torkollik.

A film BDSM szempontból egy iskolásarcú japán kiscsaj iskolai uniformis-fétis élvezetét nyújtja, valamint lightos bondage-elemeket soft-pornnal körítve, a nemi szervek képi megjelenítése nélkül.

Mennyire film?

Tsumugi izgalmas színfolt, a történet alapvetően lineáris, de a ritka fordulatok érdekesek, a képi világ pedig néhol egészen megkapó a vége pedig teljesen rendben van.

Mennyire BDSM?

A filmbe teljesen váratlanul csöppen a bondage-vonal, de végső soron jól illeszkedik a film gondolati tartalmához, kiegészíti azt. Tusmugi adottságai pedig remekül megfelelnek a szoftporn követelményeinek, és még az európai fület idegesítő „keleties nyöszörgés” is ritkán hagyja el a száját. Iskola-uniformis rajongóknak kötelező darab.

Otthon pedig a tesztet tovább folytatva végigpróbáltam Majoranna – és néha Jouet -  fenekén a teljes eszköztárunkat a fakanáltól kezdve a bambuszpálcán át a Jouet által csak ronda e-bayes izének titulált fonott miniostorig.

A lányok mellére pedig csipeszek kerültek fel és néhol le, illetve cserélődtek fel egymással..

Mikor pedig Majoranna fenekének a színe megfelelő mértékben hasonult egy érett paradicsoméhoz, akkor az újonnan összetákolt “Voltágyra” kötöztem és egy kiszolgált pillangót rögzítettem a testhámja alá

A hatás nem maradt el, sőt olyan intenzitással érkezett, hogy remélem nem volt otthon a közelben egyetlen szomszédunk sem…
Mondjuk otthon voltak.
A hangorkán levezetéseként elhasználtunk egy kis viaszt a legérzékenyebb testrészekre, melyhez Jouet is lelkesen csatlakozott

A hétvége végül gyorsan eltelt, írhatnám még, hogy söröztünk, filmet néztünk, sütöttünk pizzát, sétáltunk a Füvészkertben, ettünk VIVA kekszet, de gondolom ez itt és most senkit nem érdekel…
A filmnézést mondjuk nem ússzátok meg, de a részleteket majd később…
Szóval biztos vagyok benne, hogy mindenki rengeteg élménnyel gazdagodott, és átkozottul élveztem a helyzetet, de gondolom ez senkit nem lep meg … Majoranna egy szuper lány, és Jouet nemkülönben – csak hálás lehetek neki a hétvégéért – úgyhogy remélem adódik még alkalom egy-két ilyen megfűszerezett hétvégére…

Ennek megfelelően kényelmesen hátamon fekve a CBT-s kötéllel kaptam egy közepesen szoros herekötést, mely egy hurokban azért a farkam is finoman elszorította, majd az utolsó csomók után a maradék kötéllel a farkam a nagy lábujjaimhoz rögzítette úgy, hogy a lábaimat nem bírtam teljesen kiegyenesíteni, hanem végig behajlított állapotban maradtak. Ez a pozíció az idő előrehaladtával minden mozdulatomat egyre fájdalmasabbá tette, ami remekül harmonizált a Jouet szája által okozott gyönyörrel.
A szememre szemmaszk, a csuklóimra bilincs került, melyet a vastag nyakörvhöz rögzítette, a számat pedig egy használaton kívüli zoknival tömte ki, melynek a helyén maradását egy vastag fekete ragasztószalag-csík biztosította. A ragasztószalag annyira megtetszett neki, hogy némileg felültervezve a kiinduló koncepcióját mindjárt az egész fejemet körbetekerte vele, az eredményről a tegnap általa posztolt kép magáért beszél.
Rendkívül izgató volt ez a kiszolgáltatott pozíció, főleg amikor megéreztem, hogy finoman nyalni kezdi a ragasztószalag csíkokat a szám magasságában, de hozzám csak a tompa hangok és a sejtető ingerek jutottak el. A tompa hangokra visszatérve jól elszórakozott azon, hogy sajnos semmit sem ért abból, amiket összenyögök a zoknival a számban, és mivel ilyen szinten nem megy nekem a beszéd, így kénytelen magára hagyatkozni. Került egy-két csipesz a mellbimbómra, amolyan szuvenírként az előző napi négy tucatból, ő pedig olyan hévvel lovagolta meg az addigra hatalmasra szopott, duzzadó farkam, amire korábban szerintem még nem is volt példa. Egy ilyen kisebb orgazmushullámocska után tért át az eredeti koncepcióhoz, vagyis a kényeztető szopáshoz és farokveréshez, amit kis kitérővel kiegészített Jouet egy a póz által lehetővé tett intenzitású prosztatamasszázzsal, amíg végül a négy-öt remekül megelőzött orgazmus után végül elélveztem.

Szeretgetőset, kérdezem, ő meg bólogat. Milyet szeretnél, tudakoltam, ő a hátán feküdt én meg a pocakján hasizmán ültem.

Hát nem is tudom, mondta, pedig az arcán látszik, hogy határozott elképzelései lennének a dolgokról. De mégis nagyjából, unszoltam, mert ezek a határozott elképzelések egy idő után napvilágra szoktak kerülni.

Be lehetne kötve a szemem, mondja, meg lehetnének bilincsek. Meg csipeszek… És meg lehetne kötve a farkam is… meg szájpecek!

Csipeszek, ismétlem megzavarodva. Szájpecek?! De azt mondtad szeretgetőset szeretnél!

Hát azt is…

De másnak ez már BDSM…!

(BD)SM? Pedig nem is mondtam semmi durvát… tűket meg ilyeneket…

Aha… Szóval ha nem folyik a véred utána, akkor az neked már nem is (BD)SM?

Elgondolkozik.

Hát nagyjából igen.

***

“szeretgetős szopás” közbeni fej:

(tudom hogy nem hihető, de épp azt mondja, hogy csíííz)

(És mivel ez egy pongyolán megfogalmazott párbeszéd és én már egy ideje figyelem a netes bdsm oldalakat, tehát pontosan tudom hogy mindig van valaki aki a kákán is csomót keres, ezért minden a bejegyzés tartalmával kapcsolatos (icipicit is) kötekedő komment szövegét tetszőleges gyerekversre/mondókára cserélem. Diktatúra, de remélem megértitek, hogy semmi kedvem olyan feneketlen vitába keveredni amit a nem száz százalékig konzisztens megfogalmazás okozott.)