Trailer:

Hosszú szünet után végre sikerült megnéznem egy újabb filmecskét, így a BDSM a mozivásznon sorozat újabb taggal bővült. Kicsit félve kezdtem neki a filmnek, mert nem találtam hozzá angol feliratot, de szerencsére a szinkron-angol egész jól érthető. Abszolút véletlenszerűen esett rá a választás, és kijelenthetem, hogy egyáltalán nem bántam meg.
A filmben remek színészi alakításokat láthatunk a hölgyek részéről, és a film dramaturgiája is jól eltalált, más kérdés, hogy a forgatókönyv ennek ellenére nem állt össze egy egésszé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a film lényegében külön címmel ellátott jelenetek láncolatában bontakozik ki, így viszont nem sikerült egy igazán kerek történetet összehozni, amit igazán bánhatunk. A film két női főszereplője nehezen felülmúlható teljesítményt nyújt, a férfi színészről ez már nem mondható el, (hármuk története bontakozna ki a film folyamán) de ez egyáltalán nem az ő hibája, egyszerűen úgy tűnik nem tudott mit kezdeni a karakterével a rendező.

A történet röviden: elsődlegesen a férfi szemszögéből éljük át a történetet, a film során több jelenetben is narrátorként ismerhetjük meg a gondolatait, ha már eljátszani és/vagy megmutatni nem sikerült neki(k). Egy party alkalmával figyelmes lesz egy fehér ruhás fiatal lányra, aki egy idősebb nő kíséretében érkezik. Megpróbál közeledni hozzá, de szemmel láthatóan a fiatal hölgy nem szokványos kapcsolatban van a másikkal. A férfi végül meghívást kap egy kis sétára a gyönyörű rózsakertbe. (hogy mit vannak oda a nők állandóan a sétálgatásért?) A séta során a férfi bepillantást nyer a két nő különös kapcsolatába: a fiatalabb nő az idősebb szolgája, aki annak minden parancsát engedelmesen követi, ha pedig nem, akkor annak persze bünti a vége.

A séta során a férfi jelenlétében zajlanak a fent leírt események, amikről néha azt gondolhatnánk, hogy egy képzeletbeli BDSM Tiffany oldalairól csorgott a forgatókönyvíró papírjára, de el kell ismernem a relatíve sokat látott szemeimmel is; egészen ötletes és izgató jelenetekkel van tarkítva a film, amik néhol ráadásul igen szépen és ötletesen lettek fényképezve. Baj az első fél órában csak a férfival van, aki a legszokatlanabb szexuális akciót is úgy nézi végig, mintha egy székely bácsit ültetnénk a Mátrix vetítésére egy moziba; fogalmunk sincs, hogy mit gondol az egészről, és hogy egyáltalán felfogja-e, hogy mi a fenét lát maga előtt. Nagyobb baj, hogy harminc perc után egyetlen másodperc alatt átváltozik a legbrutálisabb gestapo-nevelőtisztté, főgonosz hahotázással, ami igen kár, mert a két színésznő végig jól teljesít. Mindenesetre a férfit végül maguk közé fogadják, Kate, a domináns nő pedig rendszeresen a rendelkezésére bocsájtja Anne-t, a szolgáját. Megesik velük mindenféle érdekes kaland, majd jön a végkifejlet, amiből választ kaphatunk arra a kérdésre, ami a film második felétől kezdi el foglalkoztatni, az odafigyelő, de nem túl találékony nézőt, hogy miközben a férfi és a szolga nő remekül eljátszadoznak egymással, addig a domináns hölgyecske arca miért olyan mintha savanyú szőlőt szopogatna épp, és főleg minek vonta be egyáltalán a férfit a játékba, hiszen Anne teljesen az irányítása alatt állt.

Ha mindezekből valakinek az az érzése támadt, hogy ez egy béna film, akkor én kérek elnézést, ez a legjobb BDSM témakörét érintő film amit eddig láttam, amiben az S/M nem öncélú és provokatív, a D/S pedig kidolgozott és életszerű, így remekül működik a színésznőknek köszönhetően.
Fényévekkel jobb, mint a Story Of O, és a fenti ömlengés csak annak tudható be, hogy attól félek soha többet nem fognak tudni ennél jobb filmet csinálni a témakörben, mert itt a zseniális operatőr, a szuper színésznők és általánosságban a rendező is egy olyan filmhez adták az arcukat, melynek nyíltsága alapján manapság a hard porn kategóriájába esne. Nagyon-nagyon sajnálom a fenti hiányosságokat, de így is abszolút a legjobb.

Ja minden idők egyik legpoénosabb BDSM jelenete a mainstream mozik történetében: Hármasban egy étteremben a férfi lassan és észrevétlenül apróbb gyümölcsöket töm Anne puncijába, akin persze sosincs bugyi.
Odalép a pincér: Mit hozhatok önöknek?
Anne válaszol először zavartan: Én már tele vagyok.

Mennyire film?

Az operatőr egész jó, több jeleneten látszik, hogy nagyon-nagyon pontosan átgondolt és megkoreografált munka eredménye az, amit látunk. Szépek a képsorok, bár van egy-két igénytelenebb vágás a filmben, például a fent leírt rövid jelenetben szinte már ketté van vágva az utolsó – “full” -hang. A forgatókönyv egész jó, de a férfi színész néha nem tud mit kezdeni a feladatával. A két színésznő viszont abszolút tökéletes és csak remélni merem, hogy nem a filmbeli szereplésükből adódik, hogy a film után sajnos minden női szereplője hosszú időre eltűnt a filmvászonról…

Mennyire BDSM?

A legteljesebb mértékben. Tele van ötletes S/M, D/S jelenetekkel. A képi világa teljesen nyílt, hard porn kategória, az S/M jelenetek imitáltak, de elfogadható módon, és szépen tálalva. Rengeteg nyilvános D/S jelenet van, aki szereti, az biztos nem fog csalódni a filmben.
Kötelező darab.

“1 nem fogadott hívás”

*kiold, csillag gomb*

*lista*

“slave”

A három kategóriát könnyedén el lehet különíteni egymástól, de fontos tisztázni, hogy mindhárman szubmisszívek a maguk módján. Egyik kategória se ér kevesebbet, bottomnak lenni nem lekicsinylés, és 24/7 -ben szolgának lenni nem dicsőség.

A bottom olyan szubmisszív, aki passzív, elfogadó szerepet tölt be, de előre felállított határai vannak, aktívan beleszólhat a játék menetébe ha valami nem tetszik neki bármikor bármilyen következmény nélkül leállíthatja. Általában SM játékokban használják a mazochista, de irányítást is kedvelő félre, vagyis a bottom leginkább SM-mel kapcsolatos dolgok iránt érdeklődik, a megalázás, kiszolgáltatottság nem, vagy csak korlátozott mértékben izgatja fel. Fontos, hogy a bottom csak a ideiglenesen tölti be a passzív szerepet.

A szub olyan szubmissziv beállítottságú férfi/nő, aki D/s játékokban passzív szerepet tölt be, engedelmeskedik a domináns dom/top-nak. A játék határait közösen állítják fel, és ezeken a határokon belül a szub rábízza magát a dom/top-ra, és csak különösen indokolt esetben lép ki a szerepéből (safeword, menekülőszó). Szeretne megfelelni a domináns elvárásainak, a domináns vágyait a saját igényei fölé helyezi. A szerepkör nem feltétlenül csak a BDSM játék ideje alatt áll fent, kitolódhat a szexualitáson kívüli életükre is, de nem tipikusan 24/7-ben.

A slave (szolga) olyan szubmisszív, aki passzív, elfogadó szerepet tölt be az M/s (Master/slave) játékokban. Teljesen alárendeli magát a dom/Master (úr?, gazda?) óhajainak, a saját igényei háttérbe szorulnak, és csakis a domináns akarata számít, ő dönti el, hogy mi történik a szub pedig alkalmazkodik. A dom/Úr nem köteles figyelembe venni a slave preferenciáit, ezért olyan helyzetek is felmerülhetnek, amibe a slave magától nem menne bele, de a gazdája parancsára megteszi.  A szereposztás a kapcsolat teljes időtartalma alatt érvényes, a slave a mindennapi életben is a domináns irányítása alatt áll.  Ezek a kapcsolatok túlnyomó többségükben 24/7-ben játszódnak.

Egyébként minden látszat ellenére én egy meglehetősen konzervatív gondolkodású ember vagyok, és aki ismer senki nem merne akkorát hazudni, hogy exhibicionista lennék. Ha a témakörben megkeres valaki néhány körig biztos, hogy csak a nick-nevemmel találkozik. De ha kölcsönösen igény van rá, és értelmét látom, bárkivel megismerkedek, vállalom a nevem. Ha találkozunk, nincs letakart rendszámtábla az autón, de a házszámot se festem át.

De mégis, ha belegondolok abba, hogy mi lenne, ha mindenki felvállalná magát, és ezt nyugodtan megtehetné, mert nyitott a társadalom rá. Eddig minden rendben is van. BDSM területén például nagyságrenddel könnyebb lenne például ismerkedni, meg lehetne pórázon sétáltatni a kedvesünk, ha épp úgy tartja kedvünk a TESCO közepén.

De a fene vigye el, én sem lennék meg – néha valószínűleg jogos – előítéletek nélkül. Mit szólnál, ha közismert tény lenne, hogy a fogorvosod szadista? Elhinnéd, hogy nem fog fájni? Vagy szívesen előre hajolnál egy homoszexuális urológusnál?

Én nem. A sort pedig lehetne folytatni…

(Ezúton elnézést kérek minden homoszexuális urológustól de a szadista fogorvosoktól nem).

“Én szigorúan heteroszexuális vagyok. De a biszexualitás megkettőzi az esélyeidet egy szombat esti randevúra.” /Woody Allen/

Csak a változás állandó.

Igazából mióta figyelem a neten a BDSM fórumokat többször láttam már felvetődni a fenti kérdéseket, meg néha frappáns válaszokat és néha homályos/hosszú/unalmas/vicces fejtegetéseket jellemzően nem switch emberektől. Megpróbálom saját tapasztalataim alapján megválaszolni őket. Kéretik olvasás közben a csőlátást és a mobiltelefonokat kikapcsolni.

Mi az a switch?

Switch ~ átváltani, átkapcsolni.

Switch az, aki a BDSM-ben  váltogatva tölti be a top/bottom \ domináns/alárendelt funkciókat. Kicsit a biszexualitáshoz hasonlítanám, nyilván az biszex, akinek mindkét nemből van (szeretne) szexpartnert. Tehát az switch, aki a dom/szub top/bottom szerepkörök valamelyikeibe szívesen belebújik.

Á, ilyen nem is létezik! Nem lehet valaki egyszerre teljesen domináns és teljesen szubmissziv!

Nem egyszerre domináns és szubmisszív, hanem partnertől, alkalomtól, hangulattól, esetleg előre megbeszéltektől függően az egyik. Én nem úgy fogom fel a domináns-szubmisszív felállást, mint két ellentétet, hanem mint két párhuzamos fogalmat, ahol az egyik nem létezhet a másik nélkül. Így már nem zárja ki egymást a két szerepkör. A switch emberekbe pedig mindkettőből jutott valamennyi.

A switch, az olyan szub, aki kompenzál! + A switch egy olyan gyenge dom, aki így kompenzál!

Ugyanolyan parttalan érv, mint a nincsenek is igazi biszexek, mert ők csak olyan homoszexuálisok, akik így kompenzálják a homoszexualitásukat. Lehet, hogy van aki tényleg így él, de nem tipikus. Kirívó eseteket meg nem szerencsés általánosítani.

Se nem szubok, és se nem domok!

Teljesen igaz, a switchek azok switchek, akik néha szubmisszivek és néha dominánsak, attól függően, hogy épp mihez van kedvük, a partnerüknek mihez van kedvük, mit beszéltek meg előre, függhet a közegtől, a partner nemétől, személyiségétől, tapasztaltságától stb. Az is nagyjából igaz, hogy minden switchnek van egy preferált szerepköre, amit szívesebben űz, mint a többit.

A switchek nem is érzik vagy értik igazán a D/s lényegét (vagy vmi hasonló)

A switchek talán a másik oldalnál is jobban megértik a D/s-t (és itt ismét elkülönítem a D/s-t a szigorúbb M/s-től), hiszen ténylegesen átélik mindkét szerepkört, nem csak elmondásokból ismerik. Mind lelki, mind fizikai értelemben gondolom. A domináló switch ember sokkal jobban tudja, hogy fizikailag hogy érzi magát a partnere, hiszen kis szerencsével már ő is átélt hasonló helyzetet.

A switchek olyan kezdők, akik bizonytalanok a végleges beállítottságukban!

Nem ismerem a jelenlegi trendeket, de látok benne valami igazságot. Ha így is van, majd alakul, elvégre csak a változás örök. Okos dolog kipróbálni valamit, nem pedig laikus elképzelések alapján dönteni.

Switch-el nem jó nem switchnek járni, mert a dom folyton attól fél, hogy mikor kerekedik fölé a switch, és a szub meg attól retteg, hogy mikor várja majd tőle a switch hogy uralkodjon rajta!

Eléggé sarkosított vélemény, még soha nem jutott eszembe bármilyen BDSM kapcsolatra ennyire mereven gondolni. Egy kapcsolatban nem csak BDSM van, és ha az ember szerelmes sok mindent megtesz a párja kedvéért. És ez nem csak azt jelenti, hogy a dom/szub vált szerepet, hanem a switch nem kér olyat, amit a párja nem szeretne.
Plusz a kérdező szerintem 24/7-ben gondolkodik, és bár nem vagyok eléggé biztos benne ahhoz, hogy kategorikusan kijelentsem, de hajlok arra, hogy a switchek nem 24/7-ben gondolkoznak.
Biztos vagyok benne, hogy hosszútávon van olyan, amikor a switch azt mondja, hogy most nincs kedvem lent/fent lenni, de nem hiszem hogy sokkal gyakrabban mint egy dom/szub kapcsolatban.
Az is igaz lehet, hogy domnak  switchet dominálni nehezebb, de szerintem  emberfüggő, semmilyen általánosságot nem szeretnék levonni.
Aki ilyen kapcsolatba szeretne belépni, de kétségei vannak, az gondoljon arra, hogy a switch képes alkalmazkodni, és nem is azért lép be alárendeltként egy kapcsolatba/játékba, hogy utána dominánsként viselkedjen, és fordítva.

Switch másik switchcsel jöhet ki hosszútávon!

Hosszú ideje élek egy másik switch-el, és jól kijövünk, tehát a feltevés megfordítva igaz. Az eredeti állítás szerintem olyan szinten emberfüggő, hogy nem lehet rá korrekt választ adni. A csak domináns/szub emberek hajlamosak úgy felfogni a szerepkör váltogatását, mintha kötelező lenne, ezzel szemben szerintem megfelelő partner és közeg mellett képesek vagyunk huzamosabb ideig létezni egy szerepkörben. Nem ideális, de ha nincs ló jó a szamár is. Ráadásul a BDSM nem minden, szerintem lényegében más tényezők határozzák meg egy kapcsolat hosszát.

Ha egyszer látnám a domomat/dominámat megalázva, többé nem tudnék dominánsként tekintenék rá!

Átírnám az állítást, valami olyanra, hogy: “Ha egyszer látnám, hogy a domom/dominám valami mást élvez, mint amit én megálmodtam vele kapcsolatban, akkor többé nem tudnám őt olyannak elfogadni amilyen!” Blöe.
Kicsit sznob szub felfogás, akinek csak az alfa-alfahím/nőstény jó. A domináns ember dominálási teljesítménye nem változik az egyéb preferenciáitól. Tehát ha nem a szub fél előtt akar megalázkodni a dom,  és miután kipróbálta a szub/mazo/bottom oldalt, utána is ugyanolyan domináns maradt, akkor nem látok semmi kivetnivalót a helyzetben, és több rugalmasságot ajánlok a szub félnek.

Ha a domináns fél megtetszik a szubmisszív oldal, akkor sincs semmi, az emberek változnak, és jó, ha valaki megtalálja, amit szeret. Szerintem viszont a fenti kijelentés nem ezt a helyzetet jelenti, hanem azt, hogy utána a szub elképzeléseinek nem felelne meg a domja.

Hogy működik?

Nem tudom, hogy másnál hogy működik, nálunk nagy rugalmassággal. Konkrétabban megbeszéljük. Ha én vagyok felül, mindig van egy pár mondatos “Mit/mennyit szeretnél?” beszélgetés, mivel mindketten elég széles spektrumúak vagyunk, plusz Mimie mindig csak azt a típusú fájdalmat élvezi, amit épp megálmodott. Minime nem szub, ő bottom, én pedig örömmel alkalmazkodok hozzá ezekben a dolgokban. Az előzetes egyeztetés nem bűn, és nem az amatőrizmus jele, de nem is azé, hogy a kérdező fél nem ismeri a partnere szokásait.
Minime nem kérdez (én szub vagyok nem bottom, aki boldog, ha valaki más eldönti, hogy mi van), pedig én örülnék neki (fent), szerintem sokszor elégedettebben jönnék ki egy-egy performanszból, mert akármilyen jól kiismert, azért nem gondolatolvasó.
Gyakran cserélünk közvetlenül az előző játék befejezése után, így nem ritkák a három-négy órás játékok.
Nem parancsra váltogathatunk, hanem az épp aktuális helyzetből hozzuk ki mindkettőnk számára a legélvezetesebbet.
Nem nagyon láttam még felvetve, hogy mi van akkor, ha mindkét switch ugyanarra vágyik, vagyis mindketten lent/fent szeretnének lenni. Van ilyen, nem túl gyakran de velünk is előfordult már többször. A lent-lent felállás a kellemetlenebb, garantált a nyűglődés, amíg valaki össze nem szedi magát. Ha mindketten fent szeretnénk lenni, akkor gyorsan enged valamelyikünk.

Én, a kettősség

A  switchség, az egymást kiegészítő kettősség számtalan lehetőséget rejtő rugalmas játék. A switch létforma az, amiben megfelelő kezekbe helyezhetem a szigorra és fájdalomra vágyó énemet, és kiteljesedhet az öntudatos, fájdalom adását igénylő oldalam. Maga a tömény változatosság. Ez számomra egy olyan játék, amiben minél többet tapasztalok, annál tisztábban látom, hogy mennyi mindent nem próbáltam még.

Ez persze nem feltétlen az én hibám, tekintve, hogy a kérdéses időszakban még nem is éltem, de feltételezem, ha éltem volna se jutott volna el sok minden belőle a hétköznapjaimba. Úgyhogy én még várhatok.

Mondjuk azt kicsit furcsállom, hogy a szexuális forradalom utáni első évezred elején – ha már időt számítunk – manapság mennyire nincs jelen a szexualitás, mint téma a mozivásznon – nemhogy a BDSM – főleg a Hollywood-i produkciókban, de lássuk be, a független filmekben sem.
De lehet, hogy megint csak tévedek, és én nem vagyok elég széles látókörű, és egyébként is a filmipar nem feltétlenül a legjobb mérőfoka ennek a jelenségnek manapság. Viszont arról fogalmam sem volt, hogy pár évtizeddel korábban ez mennyire nem így volt. Soha még csak nem is hallottam olyasmiről, mint “shocksploitation movies”, vagy épp Jesus Franco mukásságáról…
Valahogy mégis rájuk találtam, és teljesen ledöbbentem azon, hogy szexualitással, és ezzel együtt a BDSM-el összefüggő témákban mennyire gazdag filmkorszak volt az 1970-es évek elejétől 1980-as évek közepéig tartó időszak. Persze azóta is született jó pár érdekes és témába vágó film, de messze nem annyi, mint a fent jelzett időszakban.
Elhatároztam hát, hogy igénybe veszem az internet nevű ingyenes videó-kölcsönzőt, és a teljesség igényével megpróbálom ledolgozni ilyentén való kulturális hiányosságomat, és megszerezni az összes témába vágó filmet, ami még elérhető.
Találtam néhány terjedelmes listát a témakörről interneten, de mind hiányosnak bizonyult, így már önmagában az is hosszú időbe telt, míg nagyjából sikerült feltérképeznem a szóba jöhető filmek körét. Amikor pedig azt hittem, hogy lezárhatom a témakört akkor bukkantam az Európában kevéssé ismert japán remekekre…
Voltak persze nehézségek. A filmek egy része már a megjelenésekor művészfilmnek számítottak, így a megjelenést követően eltűntek a köztudatból. Nem készült belőlük több kiadás, VHS felvételeken maradtak fent, esetleg hangyás tévéadásként. A filmek másik részét Európa jó pár országában betiltották, de a jelenség Japánban sem ismeretlen, így igen nehéz ezeknek a filmeknek a vágatlan és cenzúrázatlan verzióit fellelni. Márpedig én nyilván ezeket szerettem volna megtekinteni…

Érdekes továbbá, hogy bár a lista valóban hosszúra sikeredett, ennek ellenére szinte kivétel nélkül B kategóriás filmekről van szó, rendkívül alacsony költségvetéssel, és csak egészen kivételes esetben állnák meg a helyüket egy komolyabb összehasonlításban. Úgy tűnik, hogy még a sexploitation “legsötétebb” éveiben is nehéz lehetett komolyabb pénzeket összekalapozni egy ilyen produkciónak, de vannak azért kivételek minden irányban.

További nehézséget okozott, hogy mi legyen az elhatárolási pont a többi filmtől? Mármint mi választja el ezeket a filmeket a horrortól, a nunsploitationtól, a szoft pornótól, a romatikától vagy épp drámától? Mert mondjuk a Fűrész sorozat lehet hogy olyan brutális amilyen, de én nem érzek benne semmit, ami a BDSM-hez kacsolhatná, ellenben a Shogun’s Sadism nevű japán filmet mégis ide sorolnám. A filmek nagy részének ráadásul több címváltozata is elterjedt, a távol-keleti filmekre pedig ez kivétel nélkül igaz, ami tovább nehezítette a felkutatásukat.

Egy szó mint száz, végül az én listám is hiányos lett bizonyos értelemben, de teljesebb, mint bármelyik amivel eddig találkoztam, és amire büszke vagyok, két filmet leszámítva a lista minden tagja ott pihen DVD-re archiválva a könyvespolcom alján …

Amennyire pedig az időm engedi bemutatnám majd őket egytől-egyig a blogoldalon, és remélem tudok majd egy-két ismeretlen, de remek filmet a figyelmetekbe ajánlani. Mint írtam a filmek az interneten MA még elérhetőek, bár nem egyszer japán filmbuzi fórumokon keresztül vezetett az út hozzájuk. A filmek letöltése – magáncélra és egyetlen példányban (leegyszerűsítve) – legális, de a hozzájuk vezető út (torrent, RS-link stb.) nem feltétlenül, így sajnos konkrét segítséget ebben nyilvános úton nem adhatok, de most még mind elérhető. Azonban ahogy a tapasztalataim mutatják, egyre nehezebb lesz megszerezni őket.

Az eddig megszerzett filmek listája kedvcsinálónak:

A Clockwork Orange
Ai no corrida
Barbed Wire Dolls
Beautiful Girl Hunter
Beautiful Teacher in Torture Hell
Beyond Vanilla
Bianca Beauchamp All Access
Bitter Moon
Bitter Tears of Petra Von Kant
Bloodsucking Freaks
Conspirators of Pleasure
Convent Of Sinners
Die Nonnen Von Clichy
Education Anglaise
Eugenie
Fairy in a Cage
Flavia the Heretic
Flower and Snake 1
Flower and Snake 2
Flower and Snake 3
Flower and Snake 4
Flower and Snake 5
Going Under
Gojitmal
Gradiva
Hana To Hebi I
Hana To Hebi II
Hibe To Muchi
Ichi the Killer
Ilsa – Harem Keeper of the Oil Sheiks
Ilsa – She Wolf of the SS
Ilsa – The Wicked Warden
Ilsa – Tigress of Serbia
Irreversible
La Pianiste
Les fruits de la passion
Love Letters of a Portuguese Nuns
Maitresse
Marquis De Sade Justine
Moonlight Whispers
Mulher Objeto
Nawa To Chibusa
New Tokyo Decadence
Of Freaks and Men
Orimoku Dan – Best of SM
Preaching Perverted
Psychopathia Sexualis
Quills
Romance X
Sadomania
Salo or the 120 Days of Sodom
School of the Holy Beast
Secret Diary of a Call Girl
Secretary
Shugun’s Sadism
The Gestapo’s Last Orgy
The Image
The Libertine
The Night Porter
The Nightcomers
The Passion of Life
The Pet
The Sexual Story of O
The Story of O
Tokyo Decadence
Tsumugi
Venus in Furs
Verfolgt
Wife to be Sacrificed
Women Behind Bars
Women in Cellblock 9

Ha valakinek van még filmötlete, és nem szerepel a listán, azt örömmel várom

Részletek, komment nélkül. Eredetileg meg akartam írni, hogy mit gondolok róla, de úgyse érdekel senkit, szóval nem töröm magam.

A lenti írást Dr. Szilágyi Vilmos (http://www.szexualpszichologia.hu/) követte el, minden jog őt illet, az eredeti lelőhely linkje a poszt alján szerepel. A részleteket kedvcsinálónak szánom, nem kronlógikus sorrendben vannak, közöttük párhuzamot vonni a közbeeső rész ismerete nélkül nem szerencsés.

“

Freud szerint a perverziók tulajdonképpen regressziót jelentenek
az infantilis „rész-ösztönökre” (mint láttuk a csecsemőt „polimorf perverz” lénynek
tartotta). Későbbi kutatók szerint a perverzió lényege nem az érett, genitális szexualitás
hiánya, hanem az agresszív impulzusok kielégítése és ezzel a partner megalázása. Ez
leginkább a szadizmus ismertetőjegye lehet.

Az egyik leggyakoribb, problematikus szexuális viselkedés a szado-mazochizmus, vagyis az
egymás ellentéteinek megfelelő szadizmus és mazochizmus, amelyek jellemzője az erőszak és
a gyengeség, a megalázás és megalázkodás élvezete a szexben. A gyermekkori eredet ezeknél
is felderíthető. A gyermek, akit rendszeresen vernek, kínoznak (pl. egy szadista hajlamú szülő
vagy nevelő), esetleg azonosul kínzójával, s mivel önkénytelenül utánozza őt, tovább adja a
verést egy kisebbnek. Közben élvezi saját hatalmát és a másik kiszolgáltatottságát; így
könnyen szadistává válhat. A másik lehetőség, hogy hozzászokik a verésekhez, megalázásokhoz,
s már szinte várja és élvezi azokat. Így lesz mazochista. Mindez megint csak egy
bizonyos ponton túl jelent igazi veszélyt. Számos kísérletből tudjuk, hogy bizonyos fokú
fájdalom látványa vagy elszenvedése emelheti a szexuális izgalom és élvezet szintjét, bár a túl
erős fájdalominger vissza is vetheti a szexuális izgalmat. Hatása egyrészt a szexuális izgalom
fokától függ, másrészt az egyéni hajlamtól és megszokástól. Sokak szerint a férfiak inkább a
szadizmusra, a nők a mazochizmusra hajlamosak, társadalmi helyzetüknél fogva. Valójában
azonban többen vannak a mazochista férfiak, ahogyan az például a „dominának” nevezett
prostituáltak működéséből kiderül. (Persze ők inkább csak megjátsszák a szadistát.)
Szexuálszociológiai kutatásokból az derült ki, hogy a szado-mazochista kapcsolatok önkéntes,
előzetes megállapodások révén jönnek létre A szadista ebben az erotikus játékban azt élvezi,
hogy látja a mazochista élvezetét; így valójában ez utóbbi gyakorolja a kontrollt, s egy előre
megállapított „biztonsági jelzéssel” leállíthatja szadista partnerének túlzásba vitt erőszakoskodását.
A testi fájdalom-okozás egyébként is csak alárendelt szerepet játszik a szadomazochizmusban,
a dominancia és alávetettség verbális és egyéb megnyilvánulásai mellett. A
szadista bűnözőkről szóló híradások azonban a közvéleményben torz képet alakítanak ki erről
a problematikus szexuális viselkedésről.
A szexuális fetisizmus (vagy „erotikus fetisizmus”) szintén ide tartozó jelenség. A „fétis” a
természeti népeknél egy olyan tárgy volt, amelynek varázserőt tulajdonítottak. „Erotikus
fétisekről” csak a 20. század elején kezdtek beszélni, mint szexuális izgalmat keltő tárgyakról,
például bizonyos intim ruhadarabokról, vagy testrészekről és tulajdonságokról. Látszólag
teljesen véletlenszerű, hogy mi válik szexuálisan izgatóvá valaki számára, bár szerepe lehet
ebben az imprintingnek, tehát a szexuális ingerekre nagyon fogékony időszakoknak is. A fétis
emlékeztethet a kívánt személyre, eleinte csak átmenetileg pótolja, de előfordulhat, hogy
függetlenedik tőle. Az éppen divatba jött „szexi” ruhadarabok, bizonyos tetoválások vagy a
piercing-nek nevezett testékszerek is betölthetik az erotikus fétis szerepét. Ha csak átmenetileg
hatnak így, akkor nem lépik túl a normalitás határát; a kényszeres hozzájuk kötődés
viszont pszichoszexuálisan káros lehet.

A konformitás-igénynek is az egyesülési törekvés az alapja. A konformitás azonban nem jelent
intenzív egyesülést, ami az ember legerősebb szükséglete, amely csak a szeretet és/vagy
szerelem révén elégülhet ki. A szeretet éretlenebb formáit szimbiotikus egyesülésnek nevezhetjük.
Ennek passzív formája az alárendelődés vagy mazochizmus; aktív formája a dominancia
vagy szadizmus. Az előbbi be akar olvadni valakibe, az utóbbi pedig be akar olvasztani
valakit önmagába. Az érett szeretet és/vagy szerelem viszont olyan egyesülés, amely nem sérti
az egyéni integritást és autonómiát. A szeretet: aktivitás és adás; ez utóbbi az alkotó ember
erejének kifejezője (mondhatni a potencia jele), ami örömet szerez.

Szadizmus helyett ma már inkább „destruktív szexuális erőszakról” beszélnek,
mert felismerték, hogy nem a kéjvágy váltja ki a rombolást, hanem a destruktív agresszivitás
„szexualizálódik”.

A patologikus személyiségfejlődés oka Becker szerint a 2-3 éves kori szeparációs folyamat, az
anyáról való leválás sikertelensége, az anya elutasító, nem empatikus viselkedése következtében.
Ehhez később újabb lelki katasztrófák társulnak, amelyeket az egyén nem tud feldolgozni,
s ez agresszív feszültségeket halmoz fel benne. A szerzők 16 „kéjgyilkosságot elemeznek
könyvükben. Az első két fejezet „A társadalom és a kirekesztettek”, valamint „A szadizmus
általános szempontjai” címmel elméleti bevezetőt ad az esettanulmányokhoz. Bemutatják
például a szadizmus különböző megjelenési formáit és a szadomazochizmus pszichodinamikai
elméletét.

“

Részletek a teljesség igénye nélkül  innen: http://mek.niif.hu/03600/03600/html/02.htm

Mielőtt befeküdtem volna a régió egyetlen műtőképes kórházába fül-orr-gége területén, ami mellesleg egyetemi klinika néven működik, amióta a kettes kórházat pár éve felújítják, meg átszervezik a neten keresgéltem rövid beszámolókat az orrsövényműtét rejtelmeiről, de sajnos semmi használható információt nem találtam, azon kívül, hogy bármely fórumon felvetődött a kérdés, mindenütt az a válasz érkezett, hogy szörnyű, brutális, megbántam, és még egyszer szörnyű. A tamponszedés esetén pedig többen elájultak, összeestek, de legkevesebb elhányták magukat.

No ehhez képest írnék pár gondolatot a műtétről, mert elég sokan érintettek az adott problémával, de csak igen kevesen szánják rá magukat a műtétre, ami lehet, hogy így is van rendjén.

A probléma nálam a születésemkor eleve elrendelt módon társult az életemhez, melynek alapja a genetikai felépítésem azon torzulása, melynek hála a fejméreteim kissé nagyobbak, mintsem azt a testem többi része által meghatározott arányaim azt indokolnák. Szóval nagy fejem van, én meg szerettem bútorra mászni, onnan meg leesni. Mivel pedig a fejem volt a legnehezebb testrészem, így rendszerint arra estem. Az orvosok a nyolcvanas évek derekán persze nem találtak semmi problémát a szanaszét tört orrommal kapcsolatban, mivel hivatalosan nem is volt sohasem eltörve. Nos a sohasem eltört orrom íve oly változatos módon tért el az egyenestől, hogy tizenéves korom közepétől gyakorlatilag egy használható orrlyukkal néztem szembe a jövendő kihívásainak. A dokik azt mondták, hogy ha gondolom, majd huszonéves koromban műttessem meg az orrom.

Most huszonévesen sokadik antibiotikum-érzékenységem diagnosztizálása közben gondolt egyet az egyik szakorvos, hogy ugyan menjek már el góckutatásra a F.O.G. – hoz, mert valaminek lennie kell a háttérben. No elmentem a F.O.G.-hoz, ahol belenézett gyerekkori F.O.G.  orvosom az orromba, és csak annyit mondott, hogy hú, ez nagyon durva, nagyon durva, és de ez nagyon durva. Meg hogy az abszolút konzervatív medicina híve, de ezt műttessem meg, és pont. Annyi írt a papírra, hogy opus javasolt. Septum műtét várt rám, és mint kiderült később, egy mucotomia is. Mivel kicsiny városunkban most kezdenek 300.000.000 Ft.ért sürgősségi betegellátó centrumot építeni, így másra nem lévén pénz a nemrégiben 1.000.000.000 Ft-ból felújított épület-együttesben csak rehabilitáció és egynapos sebészet zajlik. Kénytelen voltam közvetlenül szeretett megyeszékhelyünkön megfelelő hentest keresni.

No kis ugrás az időben (elküldenek vérvételre, belgyógyászhoz, EKG-ra, háziorvoshoz, kapsz időpont-tervezetet az osztályra történő felvételre, kijelölnek egy orvost):

1., nap: első nap nem történik semmi. A beteg felvétenél jelentkezel, ahol átnézik, hogy mit nem vittél magaddal. Mivel a rendszer így van kialakítva menj át az eredményeidért a másik klinikára. Gyere vissza és várakozzál. Megint átnézik, hogy mit nem vittél magaddal, ha találnak még, akkor kiestél, akárcsak, ha valami gubanc volt a vérvétel eredményeden, vagy nem elég egyenes az EKG-d… Pár óra semmittevés után felmehetsz az osztályra, ahol ugyancsak pár óra álldogálás után az osztályos főnővér felveszi az adataidat, dél magasságában az osztályos orvos is megvizsgál, azaz belenéz az orrodba. Majd pár órás várakozás után fél háromkor az ágyad mellett ülve a kisszéken bevárod a betegbemutatást, amikor az összes fehér-köpenyes végigvonul a termen, és megtudod, hogy te vagy az egyik orros, melletted van egy füles, meg két mandulás. Délben ebédet kaptál, ami olyan kevés, hogy azon gondolkodsz, hogy mit kapnak a diétázó betegek. Betegbemutatás után hazamehetsz, vagy bevárhatod a margarinos kifliből álló vacsorát, ami mellé már ráülhetsz az ágyra, feltéve ha átöltöztél végre.

2., nap: éhgyomorra mész be, ma megműtenek. Reggel ellenőrzik, hogy bevetted-e otthon az antibiotikumodat, majd úgy maradsz, és várod, hogy rád kerüljön a sor. Mivel a műtéted kicsit bonyolultabb az átlagosnál, így a docens úr csak délután műt téged az osztályos orvossal egy team-et alkotva; hát így jártál, nem eszel, nem iszol, mert tök gáz lenne magad alá – elé rittyenteni műtét közben – előtt – után. Két órával a kiírás után aztán mondják a neved, bevezetnek a műtőbe, lekötözik a tested – kezed, kapsz egy infúziót a kézfejedbe, nem kell számolnod, rég elaludtál addigra. Műtét után közvetlenül felébredsz, a kezdete óta két és fél-három óra is eltelt már, és beszélsz pár szót az altatóorvossal, meg a műtő orvosoddal, amire nem fogsz emlékezni, meg amúgy is kiesik minden, az alvásodat ritkán szakítja meg néhány percnyi ébrenlét. Felébredsz, a barátnőd jött meglátogatni, mindenféle dolgokat pakol köréd, néha ránézel egy-két csillogó tárgyra, aztán elszunnyadsz rövidebb-hosszabb pillanatokra. Az arcod nem fáj olyan nagyon, mint amire számítottál, még benned van az altató-koktél, meg a fájdalomcsillapító is lassan szivárog ki a tudatodból, így a margarinos kifliből álló vacsorát már némileg bizakodva teszed magadévá. Az estére rájössz, hogy inni igencsak körülményes lesz, így csak kötelességből csúszik le pár korty a torkodon, az evéssel ilyen gondod nem volt. A fájdalomcsillapító a múlté, most már szívesen dobod be a Cataflam, helyett a Donalgin-t, mert természetesen arra is allergiás vagy. Az altatás még gyorsan álomba ringat este is, de gyakran felébredsz éjszaka is, amikor egy-két bevérzett torkost hoz be a mentő.

3., nap: a napod a Donalgin-antibiotikum kombóval indul, amitől kellemesen elálmosodsz, valamint az infúziós tű kivételével valamikor a hajnal öt körüli vérnyomás és lázmérés idején, ami után csak a margarinos kifli reggeli dobja fel a hangulatod kissé, illetve az első tamponszedés, amikor egy-két tampont kihúznak a fejedből, amivel jelentősen csökken az általuk okozott nyomás az agyadon. Ez a művelet, bár cseppet sem kellemes, de messze nem elviselhetetlen, sokkal jobban megkínoznak az ivás szörnyűségei, amire semmi elviselhető megoldást nem fogsz találni. Délutánra egyre jobban feszülnek a maradék tamponok is, legszívesebben te magad húznád ki őket a fejedből. Összességében lefárasztottad magad, a Donalginnal felvértezve küzdöd át az éjszakát, közben egyre többet gondolsz a holnapi tamponszedésre.

4., nap: reggel lassan telnek a percek, a vizit után egyből a kezelőbe hívnak, és megtörténik a tamponszedés. Az érzés tökéletesen ötvözi a fájdalmas és a kellemetlen dolgok legrosszabb sajátosságait. A tampon eleje az orrodban fáj, a vége az arcüregedben kellemetlen. Olyan 15-20 cm hosszúak, és orrlyukanként 4-5 található benned. Azon kívül, hogy ömlik a könny a szemedből és kissé megizzadsz egyből jön a megkönnyebbülés, meg a vérzés, ami kellemesen lecsillapodik mire nekiesel a margarinos kifliből álló reggelidnek. Reggeli után még egyszer behívnak a kezelőbe, amikor szépen kiszivattyúzzák a felesleget a fejedből, kapsz egy gézdarabot az orrodra, amit az egyik kezeddel a vér útjába tömöd, míg a másikba a zárójelentést kapod, meg egy vényt az antibiotikumhoz. Mire vársz még? Az ágyadnál már ott várakozik a következő beteg… Hazafelé igyekszel elállítani a vérzést, ami egyébként normális, mint ahogy az érdekes állagú és anyagú darabkák távozása is a testnyílásaidon keresztül.

Hogy megéri-e? A tamponszedést leszámítva teljesen elviselhető fájdalommal és kellemetlenséggel járó műtét. Ha valaki egy-két évnél hosszabb ideje szenved olyan problémáktól, amire ez a műtét megoldást nyújt, akkor azt mondom nyugodtan belevághat. Összességében legkevesebb másfél, de inkább két hét munkából való kiesést jelent, ezt bele kell kalkulálni. Ha választhatsz, akkor csináltass meg szerintem  minden problémát, kérj altatást, és műtét után szilikont az orrodba.

A fent leírtak csak meglehetősen általános értelemben lettek megfogalmazva, rengeteg érdekes és kevésbé érdekes dolog is történik emellett az emberrel, de ennyiből már eldöntheti mindenki maga is, hogy megéri-e neki belevágni, vagy sem. A magam részéről a kórházi alkalmazottak emberi hozzáállásával, szakmai tudásával, áldozatkészségével kapcsolatban messzemenően pozitívan csalódtam, még amellett is, hogy rendkívül leterhelt munkakörülmények között kell nap, mint nap helytállniuk. Úgyhogy itt is köszönetet mondanék az osztályos főnővérnek, a délutános és éjszakai nővéreknek, az altatóorvosnak, osztályos orvosnak és a docens-úrnak a munkájukért.

Forrás:

http://velvet.hu/blogok/muffin/2010/03/29/dugogepek_versenye_japanban/