Este épp álláskeresési rohamomban a közös régi képeinket válogattam, mert képes önéletrajz kell, de minek. Mert hogy rohadtul nem vagyok fotogén, másrészt meg mindig nálam van a fényképezőgép, mert én tudom, hogy mit és hogyan akarok lefényképezni, ergo nem vagyok rajta soha a képeken.

Szóval válogatok, Jouet nincs itt, hát küldöm át neki a jelölt képeket. Első nem jó (sztem se az igazi), második nem jó (dirket valami bénát raktam), harmadik (ezt akarom használni) nem jó. Kérdem miért?

- MiniMe83! – mondja sajnálkozva. Ezen a képen legalább öt évvel fiatalabbnak tűnsz, mint amilyen vagy. Azóta megráncosodott az arcod, és megőszültél!

- De hiszen ez a kép alig három éve készült! – felelem csodálkozva, tudva hogy nagyjából épp három éve ismerjük egymást, és megismerkedésünk elején készült a kép.

- Épp azért… – feleli magabiztosan.

Ma.

Délelőtt, telefonon munkaközi szünet alatt, ami a reggelt elválasztja az ebédidőmtől.

- MiniMe83! Képzeld az egyik barátnőm arról panaszkodik, hogy a srácok fogdossák a mellét, miközben filmet néznek a koleszban.

- Na! – mondom. Oda megyek én is akkor…

A barátnő épp olyan okos, mint amilyen jól néz ki. Nagyon jól néz ki.

- Biztosan talál majd magának egy izmos, gazdag és menő pasit, de normálisat, azt nem hinném… – mondom mélabúsan.

- Pont olyat, mint én – teszem hozzá – csak én még normális is vagyok…

- Heh – mondja kissé szárazon kacagva. Normálisnak normális vagy…

- Na azért a menő még belefér, nem? Kérdem reménykedve, mert ugye a másik kettő hiányába hiába kötnék bele.

- Ilyen ruhában? Ilyen szakállal? Ilyen járással?

- Miért mi a bajod a járásommal? Kérem ki magamnak ugyancsak a harmadikat a fenti okból kifolyólag.

- Macis.

Fél órára rá:

A. nevű kedves kolléganőm, akivel 15 m-en belül ülünk a munkahelyen  reggel óta, ami már 6 órája elmúlt egyszer csak megszólal:

- MiniMe83! Te voltál fodrásznál? – kérdi igazán meglepett hangon, nem mintha nem előtte ültem volna idáig.

- Miért, jól áll? – kérdezem izgalommal a hangomban.

- Rövidebb. Pont olyan mint eddig, csak rövidebb. Mint aki levágatta a haját. És sértődötten elfordul, hogy mi a fenének kellett ilyen galádul visszakérdeznem.

Szóval Brad Pitt farkáról szopjátok le az izzadságot.

Köszönöm.

Mindenesetre a hétvégén végre leteszteltük a kampó teherbíró képességét, persze Jouet súlya miatt nem kellett aggódni, de mégiscsak nem volt ilyen tapasztalatunk még tér és eszköz hiányában. Jouet egész délután a netet túrta valami használható how to -t keresgélve,és rátalált az általam évek óta ismert weboldalra, majd lelkesen rábökött az egyik képsorozatra, hogy ilyet szeretne. Mondom jó, de eltart majd egy darabig. Meg nincs is túl sok kötelünk, ami van az meg darabokban, úgyhogy majd fizetés után beújítunk pár tucat méter kötélre. Most mindenesetre csomó hátán csomó lett, íme a folyamat néhány pontja képekben, a végén még a lába is fel lett kötve, de azt nem sikerült már dokumentálni, mert épp mással voltam elfoglalva.

Illetve Jouet-val…

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

Hehe. Persze tudom én hogy nem, mint ahogy épeszű és/vagy jóérzésű  embernek nincs is ott semmi keresnivalója szerintem sem. Azért voltam ott. Na lényeg a lényeg amit kerestem olyat nem sokat találtam, majd ma még bányászok, hátha találok valami használhatót. Találtam viszont egy nagyon érdekes jogesetet, nem is olyan régről. Egy krimibe illő sztori, bíróhoz képest nagyon érdekesen előadva, és az információkat jól adagolva. Szerepet kap benne a szado-mazo is, bár lehet, hogy végül semmi sem az aminek látszik, és a teljes igazságra sem fog fény derülni … Tényleg nagyon jó, remélem akad olyan perverz köztetek, aki hajlandó átrágni magát rajta

A baj csak az, hogy a nyamvadt jogászok elég jól összedobták a szerzői jogi nyilatkozatot, így előzetes írásbeli engedély nélkül én nem közölhetem a bírósági határozatot, azt meg nyilván nem akarok kérni. Persze maga a bírósági határozat az nyilvános, és anonimizált, de elég nehéz lenne más forrást megjelölnöm hozzá. Lényeg a lényeg amit mutatni tudok belőle:

http://www.birosag.hu/engine.aspx?page=anonim

Itt írjátok be a “Közzétett határozat azonosítója:” -hoz, hogy:  “1-H-BJ-2008-147″

Kellemes olvasgatást …

“Ebédidő 11:30-12:00″

Ez a felirat egyébként nem csak ebédidőben van kint, hanem mindig. Egyébként persze nincs ebédidő, de ha épp hátul cigiznek dél körül a pénztárosok, akkor legyen mivel leszerelni az ebédidő előtt kissé ingerlékenyebb birkákat, azazhogy ügyfeleket. De most nem is ez a lényeg, hanem az a pár emberke, aki veszi a fáradtságot, és végigolvas minden szeme ügyébe kerülő feliratot, meg gondolom az apró betűt is a WC-papíron, és feltűnik neki ez az egyébként feltűnő felirat. Persze ilyenkor jól látható módon mindenki időzavarba jön, hogy akkor most lehet-e épp, vagy még-már nem. Szerencsére én egész jól rálátok a gépre, úgyhogy egyből kiszúrom, ha valaki idegesen elkezd kotorászni a zsebében a mobilja után, vagy az órájára pillant, esetleg a három feltűnő helyen kihelyezett óránkat keresi a falon, amik persze soha nem mutattak még azonos időpontot.

Eddig ez rendben is van de vannak a rekorderek:

Délelőtti rekorder:
09:22 perckor, azaz nyitás után 1:22 percre rá jött zavarba, hogy most mennyi az idő, és ebédidő van-e.

Délutáni rekorder 14:35 perckor.

Otthon pedig a tesztet tovább folytatva végigpróbáltam Majoranna – és néha Jouet -  fenekén a teljes eszköztárunkat a fakanáltól kezdve a bambuszpálcán át a Jouet által csak ronda e-bayes izének titulált fonott miniostorig.

A lányok mellére pedig csipeszek kerültek fel és néhol le, illetve cserélődtek fel egymással..

Mikor pedig Majoranna fenekének a színe megfelelő mértékben hasonult egy érett paradicsoméhoz, akkor az újonnan összetákolt “Voltágyra” kötöztem és egy kiszolgált pillangót rögzítettem a testhámja alá

A hatás nem maradt el, sőt olyan intenzitással érkezett, hogy remélem nem volt otthon a közelben egyetlen szomszédunk sem…
Mondjuk otthon voltak.
A hangorkán levezetéseként elhasználtunk egy kis viaszt a legérzékenyebb testrészekre, melyhez Jouet is lelkesen csatlakozott

A hétvége végül gyorsan eltelt, írhatnám még, hogy söröztünk, filmet néztünk, sütöttünk pizzát, sétáltunk a Füvészkertben, ettünk VIVA kekszet, de gondolom ez itt és most senkit nem érdekel…
A filmnézést mondjuk nem ússzátok meg, de a részleteket majd később…
Szóval biztos vagyok benne, hogy mindenki rengeteg élménnyel gazdagodott, és átkozottul élveztem a helyzetet, de gondolom ez senkit nem lep meg … Majoranna egy szuper lány, és Jouet nemkülönben – csak hálás lehetek neki a hétvégéért – úgyhogy remélem adódik még alkalom egy-két ilyen megfűszerezett hétvégére…

http://www.varazslatosmagyarorszag.hu/index.php?oldal=kepgaleria&kepid=213&kereso=&np=&ido=&fotos=&tag=&palyid=10

Köszönet.

Ha kicsit visszanyertem az erőm, és a létfenntartáshoz szükséges vérmennyiségemet sikerül magamban tartanom, majd írok valamit kórházi tapasztalataimról, avagy egy submucosus septum resectio, és egy bal oldali mucotomia igaz története címmel. Azt hiszem.

Én: Jó napot, miben segíthetek?

Ügyfél: Lak, pénz, – gondolatjelnyi szünet – KAMAT!

- gondolatjelek az arcon -

Én: Személyi kölcsön?

Ügyfél: Igen!

(Megjegyzem kiemelkedő barkóba-tehetség vagyok, mint az a fentiekből is jól látható)

Még mindig tegnap:

Én: És akkor: név, lakcím, személyi igazolvány szám, dátum és aláírás!
- gondterhelt arccal sűrűn zsidó-bankozva töltögetés -

Ügyfél - egyébként rekedtes terminátor hangon -: A keresztanyám hüvelyátmérőjét is leírjam?

Én: Azt nem kérdezzük.