egyszer lent.

amikor nem szabad nemet mondani, de mégse mondjuk ki, hogy nem szabad nemet mondani.

Úgy gondolom, hogy mindkettőnkben megvan a másik iránti tisztelet, ami elengedhetetlen, hogy egy párkapcsolat működni tudjon a mindennapokban. Amikor problémáink vannak a D/S viszonylatában inkább gondolnám, hogy a mindennapok problémái pecsételik meg az együttléteinket, semmint az, hogy mit és hogyan csinálunk; ami működik egyik nap, az a másik nap is működhetne, és ami nem működik, az akkor máskor se tenné azt. Változni változhat az ember; de alapjaiban csak nagyon lassan.

A felszínen persze nem mindig vagyunk pont ugyanazok az emberek akik egyik nap voltunk korábban. Minden helyzet más és más. Sőt. A vicces az, hogy ha nem figyelünk oda, akkor néha bizony kiderül, hogy én nem is vagyok domináns, ő pedig nem is szubmisszív igazából. És tényleg.

De akkor is ott van a tolerancia, még ha nem is ott, és nem is úgy, ahogy arra vágyunk. Az sem végtelen persze, hogy elfogy a türelemmel egyetemben, de nem az idő, vagy a kapcsolat őrli fel, hanem azok a külső dolgok, amik ráterhelődtek a kapcsolatra az elmúlt napok során.

Ha azt érzem, hogy ennyire nem működik a dolog akkor nincsenek jó választások: ha kiszállok, akkor nem vagyok domináns, mert megfutamodtam (meg is kapom). Ha bent maradok abban sincs sok köszönet; magammal és vele szemben sem. Mert úgy, és akkor, annyi elutasítással, és dühvel szemben már nem élvezem, és nem is fogom. Ő pedig, épp ezért már korábban sem. Mert elment a kedvem az egésztől. És nem történik semmi sem.

Csak bennünk.

Bántani a másikat ezért felelőtlenség; minden egyes sort legalább annyi cinizmussal megírhattam volna egy másik igazság szemszögéből, mint tetted azt, amikor erről írtál. Nem tudom mi volt a célod vele. Ha másoknak akarsz segíteni ezzel, akkor remélem tanulnak belőle. Ha tényleg nem tudtad, hogy miért “nem történik semmi”, akkor megtudtad. Ha mutatni akarsz valamit, amiről kevesen írnak, legyen, de nem értem miért ebben a stílusban.

Annyira jó volt, hogy punci még meg is irigykedett rám, ami nagy szó, ha már S/M-ről van szó

Jouet válogatása:

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

MiniMe83 válogatása:

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

Van amiket viszont soha sem fog elfelejteni. A napokban történt, hogy Jouet kénytelen volt huzamosabb időn keresztül az ágyam tövében aludni, nem ilyen D/S felindulásból, hanem kényszerűségből, bár ha jobban belegondolok mindenképp önfeláldozás jelleggel vállalta magára a földön alvás terhét.

Egyik nap, amikor korábban lefeküdt, én még a számítógép előtt ülve vártam az álmokra, amikor azt vettem észre, hogy szokatlanul nyugtalanul alszik, mert van neki egy megszokott póz, amit  előszeretettel vesz fel alvás során, nem mutatom most meg nektek, de nagyon aranyos egyébként. No most viszont az ágyam alja felé fordulva mocorgott a kezeivel, és nyugtalanul dobálta a lábait.
Nem is figyeltem meg ennél jobban addig, amikor észrevettem, hogy közepes hangerővel beszélni kezd, egy furcsa halandzsanyelven. Kicsivel később viszont hihetetlen keserves hangon egyszer csak azt hallom felőle, hogy: ÜÜÜÜhhhmmmÜHMMM Uram! desgnyissama ÜÜÜhhhhmmm kisamnnee, és átfordult a másik oldalára.

TOP10. Imádom.

A fiúm: *csatt* Hogy mered rondának nevezni a barátnőmet?! :@