A minap épp állok a bank bejáratánál és az utcán elhaladó roma fiatalember és roma hölgy beszélgetésére leszek figyelmes:
A fiú a lánynak:
- Té, nízzed mán, hát ide ravensz burger nyílik!
Mire a lány:
- Híjj de jó, hát gyűjjűnk májd fel ide kájálni!
Fiú:
- Oké.

HAMAROSAN IDE RAVENSBURGER ÜZLET KÖLTÖZIK

ÉVA Ah, élni, élni: milly édes, mi szép!
ÁDÁM És úrnak lenni mindenek felett
ÉVA Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk,
És mindezért csupán hálát rebegnünk
Ahhoz ki nyújtja mind e kéjeket.
ÁDÁM A függés, látom, életelv neked. -

NEGYEDIK SZÍN

ÁDÁM Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látóköröd.
S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád. –
Csak gyöngeség, mit erő szerethet.
Mint a védő szülő gyámortalan
Voltát karolja leghőbben fiának.
ÉVA Ah, fáraó, tán untatlak is
E hasztalan, e balga fecsegéssel?
Hiába, ha okosabb nem vagyok.
ÁDÁM Ne is kívánd, hogy légy, én kedvesem.
Eszem elég van nékem önmagamnak,
Erő s nagyságért nem kebledre hajlok,
Sem tudásért, mind ezt könyveimben
Sokkal jobban föllelem. Te csak
Beszélj, beszélj, hogy halljam hangodat,
Rezgése szűmön végig árjadozzon.
Akármit mondasz, mindegy: óh ki kérdi
Mit énekel a kis madár, azért
Édes sejtéssel halljuk hangjait.
Te csak virág légy, drága csecsebecs,
Haszontalan, de szép, s ez értelme.

HATODIK SZÍN

CATULLUS Ah, mit Herculesre,
Ki hinne még közöttünk istenekben?
Mond Júliára, jobban elhiszem.
ÁDÁM Legyen.
LUCIFER Erős alapra esküszöl:
Álistent tévén álisten helyébe.
De mondd, hogy értsük mégis azt az esküt,
Szépségét értsük-é, szerelmed-é,
Avagy tán hűségét irántad? -
CATULUS A báj múló, s ha még nem volna is,
Unott lesz holnap, ami elragad ma,
S kecsesb kecsű nő csábít el tőle el
Az újdonság bűbájos ingerével.
ÁDÁM Hűségit érteném. Vagy ki pazarol
Hölgyére többet nálam?
(….)
LUCIFER De hát fogadástok? -
ÁDÁM Ha veszteném,
Júlia tiéd.
CATULUS S ha nyersz?
ÁDÁM Lovad
Enyém. -
CATULUS Négy hétre visszaveheted,
Vagy bétaszítom ángolnás tavamba. -

NYOLCADIK SZÍN

ÁDÁM (….)Ha volna lelked oly rokon velem,
Minek első csókodnál hivém,
Te büszke lennél bennem s nem keresnéd
Kívül a boldogságot körömön,
Nem hordanál mindent, mi benned édes
Világ elé mindet, mi keserű
Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. -
(….)
ÉVA No Jánosom oly gyászosan ne vedd,
Ha mondok  is egyet-mást néha-néha,
Nem akarnálak búba ejteni.
De ládd, az udvar oly csodálatos,
És hölgyei oly büszkék, gúnyosak,
Mit kezdjek én dacolni ellenök?
Nincs már közöttünk, úgyebár, harag. -
Jó éjt – reggelre ne feledd a pénzt.
ÁDÁM Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.
Hej, famulus!

KILENCEDIK SZÍN

ÁDÁM Minő rokonszenv kelhet ily kebelben?
Mi gyöngéd érzés a nőtigrisé?
ÉVA Valóban, polgár, úgy látszik, te is
Kékvér arisztokrataul szegődtél,
Vagy hagymázban szólsz ily erélyesen. -
Te férfi vagy, én ifju s nő vagyok,
Bámulatom hozzád vezet, nagy ember.

TIZENEGYEDIK SZÍN

EGY KÉJHÖLGY
Sárkányoktól is kivívták
Egykoron az arany almát -
Almák még most is teremnek,
A sárkányok rég kivesztek:
Bamba aki nézi, nézi,
És letépni nem merészli. -

TIZENKEDDEDIK SZÍN

AZ AGGASTYÁN E két nő pártalan,
Jelentkezzék, ki párjaul igényli.
ÁDÁM Ezt én igénylem.
AZ AGGASTYÁN Túdós! véleményed.
TUDÓS Rajongó férfi és idegbeteg nő
Korcs nemzedéket szűl, ez nem helyes pár.
ÁDÁM De én nem állok el, ha ő akarja.
ÉVA Tiéd vagyok, nagylelkű férfiú.

TIZENNEGYEDIK SZÍN

LUCIFER No, legalább tekintsük meg nejét.
ÁDÁM Nem akarom meglátni, mert ha süllyedt
A férfiú, szemünknek csúnya látvány:
De megvetést szül keblünkben csupán.
A nő, az eszmény, e megtestesült
Költészet, hogyha süllyedt, torz alak lesz,
Mely borzadályt szül. Menj, ne lássam őt.

Madách Imre: Az ember tragédiája részletek.

Trailer:

A minap akadtam rá erre a filmre, a megjelenésekor én nem hallottam semmit róla. Meg is lepett, mert az gondoltam, hogy egy manapság készült film, ha érinti legalább a BDSM témakörét biztosan a monitorom képernyőjén landol, de úgy látszik nem vagyok elég alapos. A film története dióhéjban: a film első harmadában a Freud-tanítvány Jung a frissen tanult pszichoanalízisét alkalmazva meggyógyít egy erősen mazochista/szubmisszív vágyakkal küszködő “őrültet”, Sabinát, aki később szeretője, majd Freud nyomában a szovjet pszichoanalitika megalapítója lesz. Ezalatt Jung szakít Freud merev dogmatikájával, és magánéleti és tudományos tekintélyét csorbító válságok során szembefordul mesterével-barátjával, miközben szeretőjétől és feleségétől is eltávolodik. A film alaphangon szerintem nagyon hasonlít A király beszéde c. remek alkotáshoz, ott a logopédia, itt a pszichoanalitika megszületését követhetjük figyelemmel, de az egyetlen közös vonás a remek színészek maradnak, mert ami az előbbiben működöt, az tökéletesen életképtelen ebben a filmben. A két professzor alakítása szerintem zseniális, a Sabinát, a későbbi szeretőt alakító harmadik főszereplő azonban iszonyúan túljátssza a szerepét, az alakítása zseniális lenne egy ördögűző filmben, itt azonban túlzás az első pár jelenetben szereplő vicsorgás, amihez képest teljesen indokolatlan és váratlan, hogy a film végére szinte túllép korábbi gyógyítója, Jung személyiségén, miközben Freud közvetlen tanítványává válik. A film igaz történeten alapul, úgyhogy a végén dióhéjban megtudhatjuk, hogy kivel hogy tolt ki a sors a rá következő években. A film mindezek mellett azonban borzasztó csalódás, mert nincs semmi koncepciója, nincs semmi mondanivalója, nem érezzük tragikusnak a két lángelme szakítását, mint ahogy nincs semmi szerepe, vagy üzenete a lány betegségének sem pedig a gyógyulásának. Minden öncélú a filmben, semmi nem jelent semmi többet önmagánál és az adott pillanatnál. Úgyhogy, ha a film végén egy meteorit telibe találja a Földet pont ott, ahol Jung ül, akkor elhinnénk, hogy nincsenek véletlenek, de így erős a gyanúm, hogy ezek után csak véletlen lehet, ha valakinek tetszene ez a film.

Mennyire film?

Mivel a film alig egy éves, így nyilvánvalóan nem lehet egy lapon emlegetni az eddig bemutatott filmekkel, a három csillag azt jelzi, hogy ma mennyit érdemel egy ilyen film. A színészek remekelnek a filmben, aminek megtekintése közben azonban teljes mértékben kizárt bármiféle katartikus élmény megélése. A film üres, vontatott, semmitmondó és szörnyen céltalan. Pedig a két professzor és a betegeik kapcsolatából nyilván lehetett volna egy érdekes forgatókönyvet összedolgozni. De ez most nem sikerült.

Mennyire BDSM?

A film első harmadában előtérbe kerül Jung professzor és egy “őrült” páciensének kapcsolata, mely S/M elemekkel (is) fűszerezve van, de betekintést nyerhetünk egy mazochista pszichoanalízisébe is, ami kimerül a már jól ismert sztereotípiák és klisék összefércelésében, úgyhogy semmivel se leszünk okosabbak a témát illetően. Ami az S/M részét illeti, van benne két spanking jelenet, de a film nem erre épül, ha van bármi mondanivalója, akkor az biztosan nem az S/M témájában keresendő.

Ezután úgy éreztük, hogy a mai nap megfelelő mértékű kompenzációra szorul, értsd: én kaptam csokit, a fiúm meg kifejtette, hogy milyen régen volt már ő a mazo, és mivel nem éreztem a csokit megfelelő mértékű kompenzációnak egyetértettem, hogy megtaláltuk a helyes felállást. Sajnos a dolog nem indult zökkenőmentesen, az első tűt egy leírhatatlanul béna mozdulattal beleállítottam a bal kezem gyűrűsujjába. Ezután öt percben előadtam a “Jouet halála” fantázianevű jelenetemet, amit a fiúm mozdulatlanra kötözve és bekötözött szemmel is remekül kezelt, például többször elismételte, hogy “Nem lesz semmi baj, mindjárt eláll a vérzés, nincs semmi baj.”  Miután a vérzés tíz másodpercen belül TÉNYLEG elállt már semmi se akadályozhatott meg, hogy a fennmaradó tizenakárhány tűt a fiúm megfelelő testrészeibe állítsam…

Az első négy tű után úgy éreztem, hogy a már annyit fejlődtem, hogy művészi ábrák készítése foghatok: eljutottam a “görbe egyenes szeméremdombon” és az “elcseszett fél legyező szeméremdombon” installációkig folytatás következik.

Az évek során megfigyeltem, hogy a fiúm az  elégedett  mazoista állapotba kerül nagyjából öt perccel befejezés után, melynek során enni, inni és játszani szeretne, továbbá azt, hogy semmilyen módon ne zavarjam meg. Vagyis ne menjek oda hozzá, ne szóljak hozzá és a legfontosabb, hogy ne ölelgessem.

Az elégedett mazoista kellékei: süti, tea, betadin, amit néha nagy nyögések mellett a friss sebeire önt, és megjegyzi, hogy be vannak dagadva (az lenne a fura, ha nem), és még a betadin is csíp és hideg, illetve jelenleg befigyelt egy ott maradt gumibot is, szóval mondta is a fiúm, hogy jól jön az még ha ölelgetni akarnám.

[Show as slideshow]

[View with PicLens]

jouet: Ez még csak a negyedik!

Mini: Tudod hogy értettem! *irritáltan* Boldog elkövetkező egy évet, és még sok-sok továbbit is.

jouet: Akkor is ez még csak a negyedik. Majd egy év múlva ilyenkor mondhatod, hogy ötödik, mikor betöltöttük a következőt.

Mini: Nem mintha nem lenne kurvára mindegy.

jouet: Hát nem is. Furán számoltok ti ott Makón.

…

jouet: Mérges vagy?

Mini: Igen mérges vagyok, mert ez kurvára mindegy, nem kellene belekötni.

jouet: Szerintem nem mindegy.

…

jouet: Kérsz puszit?

-Gyere, szopjál – mondta és hátradől és élvezkedik – Szólok mielőtt elmegyek, és azt akarom, hogy akkor levedd a csipeszeket a puncidról. Azt akarom, hogy a farkamon jajgass mikor elélvezek.

Erre eszembe jutott, amit egy másik oldalon olvastam, hogy a szadista férfi kedvenc fájdalom okozó eszköze a farka, nem teljesen releváns, de mégis.

Nem tartott sokáig, pedig nem is dobtam be nagyon magam, a félelem nagy úr. Persze ha pont ez a rettegés a plusz, amit az ember keres… A csipeszek már régóta ott voltak, és ordítottam a fájdalomtól, félve, hogy megharapom, ő pedig elélvezett. Ráélvezett a fájdalmamra. Undorító, keserű íze volt. Lenyeltem a nagyját, a többit széttörölte az arcomon.

- Nem volt jó íze most – magyaráztam.
-Biztos megromlott – vágta rá, és elmentünk fürdeni.

Új helyszín, új lehetőségek.

Úgy kezdődött, hogy felvetettem a fiúmnak, hogy mintha egy kicsit érdekelne a katéterezés, mondta a fiúm, hogy jó, talán engem is. Pár nap múlva ismét felhozta a témát, azzal a szöveggel, hogy kitaláltam mit hozzon a szado-mazo Jézuska (!). Katétert és még több tűt, meg hüvelytükröt egy orvosi segédeszközöket árusító webáruházból. Hevesen tiltakoztam, elképzelhető, hogy mennyi sikerrel.  Aztán persze mire az eszközök ideértek a maradék ellenállásom is megszűnt, így én lehettem az első szerencsés áldozat.

A hüvelytükrözésről annyit, hogy elképesztően jó*, csak nem szabad közben nevetni. Az nagyon nem jó. Elsőre nagy szerelem. A nevetés oka az volt, hogy a fiúm néhány perc zavart tétovázás után jó magasról beleejtette a spermicid kúpot a kitárt punciba. Feltalálja magát.

A katéterezés kicsit nehezebb menet volt, ugye steril kesztyű, steril cső, tehát eleve egy stresszforrás, hogy ne érjünk hozzá semmihez. Úgy emlékszem nagyjából húsz másodperc után lettem figyelmeztetve, hogy akkor vagy ne mozgassam a lábaimat, vagy baszhatom. Megjegyzem, én basztam is volna.

A felhelyezés külön tortúra volt, legjobban így tudom szemléltetni:

esetszám :=0;

amíg esetszám < 100

Mimime.puncihozközelít(katétervég);

ha katétervég.X = punci.X és katétervég.Y=punci.X és katétervég.Z=punci.Z

jouet.elugrik();

Mimime.néz(mérges);

jouet.néz(bűnbánat);

jouet.visszamegy();

end;

ha esetszám = 49

Minime.mond(“Ez nem tesz jót a fejfájásomnak”)

end;

ha esetszám mod 10 = 0

Minime.mond(“Pedig nem mehetsz ki wc-re. Vagy így vagy sehogy”);

end;

esetszám := esetszám +1;

end;

Mimime.puncihozközelít(katétervég);

Minime.bedugja(katéter);

jouet.mond(“Nahát, ez nem is fáj”);

Fájni nem fáj, de azért kellemetlen. Legközelebb kell venni hozzá síkosító gélt, mert a nedvesség hatására síkosító izé nem volt az igazi, utána kellemetlen volt egy darabig. Szóval második felvonás következik.

*=megalázó és kellemetlen