BDSM Blog

-Úgyis rég dugtam már piros feneket – jelentette ki a fiúm miközben előtte térdeltem a legpuhább szőnyegen, és a lábát nyaltam, és közvetlenül azelőtt hogy fenekelni kezdett volna. Nehéz egyébként, mármint egyszerre két dologra figyelni. Érdekes, hogy nyalni nehezebb lesz fenekelés közben, fenekelést elviselni viszont könnyebb, mivel van más, amire koncentrálhat az ember. Biztos van egy SM nehézségi állandó, jelöljük mondjuk Ψ -vel (pszí), mivel ez emlékeztet egy háromágú szigonyra, azzal meg remekül lehet kínozni az embert. Szóval van ez a Ψ nehézségi állandó, ami elméletileg minden szeánsz során változatlan, de kérdem én, hová tűnik Ψ, amikor bejelentem a fiúmnak, hogy áramot vezetünk a farkába, ő meg úgy néz, mintha előre soron kívül megkaphatná a Skyrim folytatását.

-Gyere, szopjál – mondta és hátradől és élvezkedik – Szólok mielőtt elmegyek, és azt akarom, hogy akkor levedd a csipeszeket a puncidról. Azt akarom, hogy a farkamon jajgass mikor elélvezek.

Erre eszembe jutott, amit egy másik oldalon olvastam, hogy a szadista férfi kedvenc fájdalom okozó eszköze a farka, nem teljesen releváns, de mégis.

Nem tartott sokáig, pedig nem is dobtam be nagyon magam, a félelem nagy úr. Persze ha pont ez a rettegés a plusz, amit az ember keres… A csipeszek már régóta ott voltak, és ordítottam a fájdalomtól, félve, hogy megharapom, ő pedig elélvezett. Ráélvezett a fájdalmamra. Undorító, keserű íze volt. Lenyeltem a nagyját, a többit széttörölte az arcomon.

- Nem volt jó íze most – magyaráztam.
-Biztos megromlott – vágta rá, és elmentünk fürdeni.

Új helyszín, új lehetőségek.

Written by jouet

'89-ben születtem, szub-mazoból elszármazott switch vagyok.

Visit jouet's Website