BDSM Blog

(Ez a poszt egy ideje már a csücsül a vázlatok között, most meguntam (kicsit lassan dolgozok). Pedig ma eredetileg képet akartam kiblogolni, amit “horrorfasz” néven emlegetünk, szóval gondolhatjátok mit hagytok ki. A fényképezés legalja amit művelek:D)

Részletek, komment nélkül. Eredetileg meg akartam írni, hogy mit gondolok róla, de úgyse érdekel senkit, szóval nem töröm magam.

A lenti írást Dr. Szilágyi Vilmos (http://www.szexualpszichologia.hu/) követte el, minden jog őt illet, az eredeti lelőhely linkje a poszt alján szerepel. A részleteket kedvcsinálónak szánom, nem kronlógikus sorrendben vannak, közöttük párhuzamot vonni a közbeeső rész ismerete nélkül nem szerencsés.

“

Freud szerint a perverziók tulajdonképpen regressziót jelentenek
az infantilis „rész-ösztönökre” (mint láttuk a csecsemőt „polimorf perverz” lénynek
tartotta). Későbbi kutatók szerint a perverzió lényege nem az érett, genitális szexualitás
hiánya, hanem az agresszív impulzusok kielégítése és ezzel a partner megalázása. Ez
leginkább a szadizmus ismertetőjegye lehet.

Az egyik leggyakoribb, problematikus szexuális viselkedés a szado-mazochizmus, vagyis az
egymás ellentéteinek megfelelő szadizmus és mazochizmus, amelyek jellemzője az erőszak és
a gyengeség, a megalázás és megalázkodás élvezete a szexben. A gyermekkori eredet ezeknél
is felderíthető. A gyermek, akit rendszeresen vernek, kínoznak (pl. egy szadista hajlamú szülő
vagy nevelő), esetleg azonosul kínzójával, s mivel önkénytelenül utánozza őt, tovább adja a
verést egy kisebbnek. Közben élvezi saját hatalmát és a másik kiszolgáltatottságát; így
könnyen szadistává válhat. A másik lehetőség, hogy hozzászokik a verésekhez, megalázásokhoz,
s már szinte várja és élvezi azokat. Így lesz mazochista. Mindez megint csak egy
bizonyos ponton túl jelent igazi veszélyt. Számos kísérletből tudjuk, hogy bizonyos fokú
fájdalom látványa vagy elszenvedése emelheti a szexuális izgalom és élvezet szintjét, bár a túl
erős fájdalominger vissza is vetheti a szexuális izgalmat. Hatása egyrészt a szexuális izgalom
fokától függ, másrészt az egyéni hajlamtól és megszokástól. Sokak szerint a férfiak inkább a
szadizmusra, a nők a mazochizmusra hajlamosak, társadalmi helyzetüknél fogva. Valójában
azonban többen vannak a mazochista férfiak, ahogyan az például a „dominának” nevezett
prostituáltak működéséből kiderül. (Persze ők inkább csak megjátsszák a szadistát.)
Szexuálszociológiai kutatásokból az derült ki, hogy a szado-mazochista kapcsolatok önkéntes,
előzetes megállapodások révén jönnek létre A szadista ebben az erotikus játékban azt élvezi,
hogy látja a mazochista élvezetét; így valójában ez utóbbi gyakorolja a kontrollt, s egy előre
megállapított „biztonsági jelzéssel” leállíthatja szadista partnerének túlzásba vitt erőszakoskodását.
A testi fájdalom-okozás egyébként is csak alárendelt szerepet játszik a szadomazochizmusban,
a dominancia és alávetettség verbális és egyéb megnyilvánulásai mellett. A
szadista bűnözőkről szóló híradások azonban a közvéleményben torz képet alakítanak ki erről
a problematikus szexuális viselkedésről.
A szexuális fetisizmus (vagy „erotikus fetisizmus”) szintén ide tartozó jelenség. A „fétis” a
természeti népeknél egy olyan tárgy volt, amelynek varázserőt tulajdonítottak. „Erotikus
fétisekről” csak a 20. század elején kezdtek beszélni, mint szexuális izgalmat keltő tárgyakról,
például bizonyos intim ruhadarabokról, vagy testrészekről és tulajdonságokról. Látszólag
teljesen véletlenszerű, hogy mi válik szexuálisan izgatóvá valaki számára, bár szerepe lehet
ebben az imprintingnek, tehát a szexuális ingerekre nagyon fogékony időszakoknak is. A fétis
emlékeztethet a kívánt személyre, eleinte csak átmenetileg pótolja, de előfordulhat, hogy
függetlenedik tőle. Az éppen divatba jött „szexi” ruhadarabok, bizonyos tetoválások vagy a
piercing-nek nevezett testékszerek is betölthetik az erotikus fétis szerepét. Ha csak átmenetileg
hatnak így, akkor nem lépik túl a normalitás határát; a kényszeres hozzájuk kötődés
viszont pszichoszexuálisan káros lehet.

A konformitás-igénynek is az egyesülési törekvés az alapja. A konformitás azonban nem jelent
intenzív egyesülést, ami az ember legerősebb szükséglete, amely csak a szeretet és/vagy
szerelem révén elégülhet ki. A szeretet éretlenebb formáit szimbiotikus egyesülésnek nevezhetjük.
Ennek passzív formája az alárendelődés vagy mazochizmus; aktív formája a dominancia
vagy szadizmus. Az előbbi be akar olvadni valakibe, az utóbbi pedig be akar olvasztani
valakit önmagába. Az érett szeretet és/vagy szerelem viszont olyan egyesülés, amely nem sérti
az egyéni integritást és autonómiát. A szeretet: aktivitás és adás; ez utóbbi az alkotó ember
erejének kifejezője (mondhatni a potencia jele), ami örömet szerez.

Szadizmus helyett ma már inkább „destruktív szexuális erőszakról” beszélnek,
mert felismerték, hogy nem a kéjvágy váltja ki a rombolást, hanem a destruktív agresszivitás
„szexualizálódik”.

A patologikus személyiségfejlődés oka Becker szerint a 2-3 éves kori szeparációs folyamat, az
anyáról való leválás sikertelensége, az anya elutasító, nem empatikus viselkedése következtében.
Ehhez később újabb lelki katasztrófák társulnak, amelyeket az egyén nem tud feldolgozni,
s ez agresszív feszültségeket halmoz fel benne. A szerzők 16 „kéjgyilkosságot elemeznek
könyvükben. Az első két fejezet „A társadalom és a kirekesztettek”, valamint „A szadizmus
általános szempontjai” címmel elméleti bevezetőt ad az esettanulmányokhoz. Bemutatják
például a szadizmus különböző megjelenési formáit és a szadomazochizmus pszichodinamikai
elméletét.

“

Részletek a teljesség igénye nélkül  innen: http://mek.niif.hu/03600/03600/html/02.htm

Written by jouet

'89-ben születtem, szub-mazoból elszármazott switch vagyok.

Visit jouet's Website