A sötét ötven árnyalata – E.L. James

Írta: jouet | július 26th, 2012 | 4 Komment

A második könyvnél sajnos már nem megoldható a spoilermentes elemzés – magyarul még meg se jelent, tehát ennek tudatában olvassatok tovább.

Onnan folytatódik a történet, ahol abbamaradt, mintha egy következő fejezetet olvasnánk, és csak azért zárták volna le az első kötetet mert már elég hosszú volt. Tényleg elég hosszú volt.

Az első jelenet nagyon felkavaró, egy gyerek szemével nézzük, ahogy valaki éppen dagadtra veri az anyját aki könyörög és sír, majd a fickó megunva a gyerek (E/1-ben és jelen időben íródott, tehát az olvasó) keresésére indul. Ezen a ponton elölről kezdtem az egész jelenetet mivel semmit se értettem, csak azért hogy a legutolsó bekezdésben végre megtudjuk, hogy Christian egyik rémálmában voltunk.

Már sejthetjük is, hogy a regény egyik központi eleme a Christian démonjaival történő harca lesz. Az első lépés, hogy megkéri Anat, hogy kezdjék újra, de ezúttal egyenlő felekként, minden perverz szarakodás nélkül. Parancsolgatás, szabályok, és büntetések nélkül. Lehangolóan hangzik, nem? Az is lesz.

Innen kezdve minden szexjelenet vanilla vagy ha esetleg lenne is benne valami érdekes Christian végig úgy kezeli Anat mintha cukorból lenne, folyamatosan ismételgeti, hogy azonnal megáll, amint szól, stb, szóval tipikus kezdő-bizonytalan legkevésbé se izgató BDSM jeleneteket láthatunk.

A történet ebben a regényben már nem egy BDSM kapcsolatról szól, hanem arról, hogy Christian hogyan válik jobb emberré annak érdekében, hogy megtarthassa szerelmét. A dominanciája ebben a kötetben egy kiküszöbölendő rossz tulajdonság, pont mintha alkoholista vagy drogos lenne. Nagyon kellemetlen.

A könyv egyik leglehangolóbb jelenete amikor Ana ismét szembesíti Christiant azzal, hogy ő nem elég jó neki, és nem tudja kielégíteni minden igényét (értsd: BDSM), és el akar menni, hogy átgondolja az egészet Christian egyszerűen összeomlik, térdre esik Ana előtt, és átvált szub módba.

Nem vicc. Nagyon hervasztó. Legszívesebben az asztallapba verném a fejem akárhányszor eszembe jut.

Ami még különösen ellenszenves volt, hogy az összes BDSM életstílust választó szereplő valamilyen súlyos pszichés gonddal küzd. Az egyik ugye Christian (példát lásd fent), a másik egy régi ex-szub, Leila, aki szerintem igazából Árnyék az X-Men-ből, mivel van egy különleges képessége – akárhol akármikor meg tud jelenni. Leilaról annyit tudunk, hogy Christian kidobta, mivel többet akart mint hétvégi alkalmi bdsm kapcsolat, majd megházasodott, majd megszökött egy másik férfivel, aki meghalt autóbalesetben, ettől bekattant és azóta legkedvesebb elfoglaltsága, hogy betörjön Christian és Ana lakhelyére, ott éjszaka bámulja őket, illetve a fasz se tudja mit csináljon, szerintem az író se tudta, de pl konkrétan emlékszem, hogy kinyitja(!!!) Christian páncélszekrényét, amiből kiveszi azt a dobozt, amiben ex szubokat kompromittáló helyzetben ábrázoló fotókat tart, és áthelyezze Christian hálószobájába – ahol Ana megtalálja. Ez a klisék királynője. Ha nem lőtték el százszor, akkor egyszer se. Egyetlen jelenetben találkozunk Leilával, amikor fegyvert fog Anára Ana saját lakásában, amit előtte pár órával Christian biztonsági emberei átnéztek, mondom én, hogy természetfeletti képességei vannak. Ebben a jelenetben a legértelmesebb mondata az, hogy “Master is dark”, ezt remélem nem a “Gazda sötét”-nek fordítják le, de ha így is tesznek sokat nem vesznek el a regényből.

Kapunk még egy jó kis jelenetet Anával és Christian pszichoterapeutájával, aki biztosít minket hogy Christian nem őrült és nem is igazi szadista, illetve hogy képes lesz normális életet élni, és Ana segítségével sokkal többet léptek előre, mint sokévi pszichoterápia hatására. Ennyit a modern pszichoanalízis hatásfokáról.

Pozitívumként említem, hogy vicces, olvastatja magát, de mivel ez nem könyves blog hanem bdsm, a regény bővebb ismertetését meghagyom a profiknak. A könyv augusztusban jelenik meg az Ulpius kiadó gondozásában, keressétek bátran.

Vagy ne.