BDSM Blog

Ez a bejegyzés szigorúan nem tartalmaz a BDSM területével bármilyen módon kapcsolatba hozható elemeket, így akit más nem érdekel, az gyorsan görgessen lejjebb…

Mielőtt befeküdtem volna a régió egyetlen műtőképes kórházába fül-orr-gége területén, ami mellesleg egyetemi klinika néven működik, amióta a kettes kórházat pár éve felújítják, meg átszervezik a neten keresgéltem rövid beszámolókat az orrsövényműtét rejtelmeiről, de sajnos semmi használható információt nem találtam, azon kívül, hogy bármely fórumon felvetődött a kérdés, mindenütt az a válasz érkezett, hogy szörnyű, brutális, megbántam, és még egyszer szörnyű. A tamponszedés esetén pedig többen elájultak, összeestek, de legkevesebb elhányták magukat.

No ehhez képest írnék pár gondolatot a műtétről, mert elég sokan érintettek az adott problémával, de csak igen kevesen szánják rá magukat a műtétre, ami lehet, hogy így is van rendjén.

A probléma nálam a születésemkor eleve elrendelt módon társult az életemhez, melynek alapja a genetikai felépítésem azon torzulása, melynek hála a fejméreteim kissé nagyobbak, mintsem azt a testem többi része által meghatározott arányaim azt indokolnák. Szóval nagy fejem van, én meg szerettem bútorra mászni, onnan meg leesni. Mivel pedig a fejem volt a legnehezebb testrészem, így rendszerint arra estem. Az orvosok a nyolcvanas évek derekán persze nem találtak semmi problémát a szanaszét tört orrommal kapcsolatban, mivel hivatalosan nem is volt sohasem eltörve. Nos a sohasem eltört orrom íve oly változatos módon tért el az egyenestől, hogy tizenéves korom közepétől gyakorlatilag egy használható orrlyukkal néztem szembe a jövendő kihívásainak. A dokik azt mondták, hogy ha gondolom, majd huszonéves koromban műttessem meg az orrom.

Most huszonévesen sokadik antibiotikum-érzékenységem diagnosztizálása közben gondolt egyet az egyik szakorvos, hogy ugyan menjek már el góckutatásra a F.O.G. – hoz, mert valaminek lennie kell a háttérben. No elmentem a F.O.G.-hoz, ahol belenézett gyerekkori F.O.G.  orvosom az orromba, és csak annyit mondott, hogy hú, ez nagyon durva, nagyon durva, és de ez nagyon durva. Meg hogy az abszolút konzervatív medicina híve, de ezt műttessem meg, és pont. Annyi írt a papírra, hogy opus javasolt. Septum műtét várt rám, és mint kiderült később, egy mucotomia is. Mivel kicsiny városunkban most kezdenek 300.000.000 Ft.ért sürgősségi betegellátó centrumot építeni, így másra nem lévén pénz a nemrégiben 1.000.000.000 Ft-ból felújított épület-együttesben csak rehabilitáció és egynapos sebészet zajlik. Kénytelen voltam közvetlenül szeretett megyeszékhelyünkön megfelelő hentest keresni.

No kis ugrás az időben (elküldenek vérvételre, belgyógyászhoz, EKG-ra, háziorvoshoz, kapsz időpont-tervezetet az osztályra történő felvételre, kijelölnek egy orvost):

1., nap: első nap nem történik semmi. A beteg felvétenél jelentkezel, ahol átnézik, hogy mit nem vittél magaddal. Mivel a rendszer így van kialakítva menj át az eredményeidért a másik klinikára. Gyere vissza és várakozzál. Megint átnézik, hogy mit nem vittél magaddal, ha találnak még, akkor kiestél, akárcsak, ha valami gubanc volt a vérvétel eredményeden, vagy nem elég egyenes az EKG-d… Pár óra semmittevés után felmehetsz az osztályra, ahol ugyancsak pár óra álldogálás után az osztályos főnővér felveszi az adataidat, dél magasságában az osztályos orvos is megvizsgál, azaz belenéz az orrodba. Majd pár órás várakozás után fél háromkor az ágyad mellett ülve a kisszéken bevárod a betegbemutatást, amikor az összes fehér-köpenyes végigvonul a termen, és megtudod, hogy te vagy az egyik orros, melletted van egy füles, meg két mandulás. Délben ebédet kaptál, ami olyan kevés, hogy azon gondolkodsz, hogy mit kapnak a diétázó betegek. Betegbemutatás után hazamehetsz, vagy bevárhatod a margarinos kifliből álló vacsorát, ami mellé már ráülhetsz az ágyra, feltéve ha átöltöztél végre.

2., nap: éhgyomorra mész be, ma megműtenek. Reggel ellenőrzik, hogy bevetted-e otthon az antibiotikumodat, majd úgy maradsz, és várod, hogy rád kerüljön a sor. Mivel a műtéted kicsit bonyolultabb az átlagosnál, így a docens úr csak délután műt téged az osztályos orvossal egy team-et alkotva; hát így jártál, nem eszel, nem iszol, mert tök gáz lenne magad alá – elé rittyenteni műtét közben – előtt – után. Két órával a kiírás után aztán mondják a neved, bevezetnek a műtőbe, lekötözik a tested – kezed, kapsz egy infúziót a kézfejedbe, nem kell számolnod, rég elaludtál addigra. Műtét után közvetlenül felébredsz, a kezdete óta két és fél-három óra is eltelt már, és beszélsz pár szót az altatóorvossal, meg a műtő orvosoddal, amire nem fogsz emlékezni, meg amúgy is kiesik minden, az alvásodat ritkán szakítja meg néhány percnyi ébrenlét. Felébredsz, a barátnőd jött meglátogatni, mindenféle dolgokat pakol köréd, néha ránézel egy-két csillogó tárgyra, aztán elszunnyadsz rövidebb-hosszabb pillanatokra. Az arcod nem fáj olyan nagyon, mint amire számítottál, még benned van az altató-koktél, meg a fájdalomcsillapító is lassan szivárog ki a tudatodból, így a margarinos kifliből álló vacsorát már némileg bizakodva teszed magadévá. Az estére rájössz, hogy inni igencsak körülményes lesz, így csak kötelességből csúszik le pár korty a torkodon, az evéssel ilyen gondod nem volt. A fájdalomcsillapító a múlté, most már szívesen dobod be a Cataflam, helyett a Donalgin-t, mert természetesen arra is allergiás vagy. Az altatás még gyorsan álomba ringat este is, de gyakran felébredsz éjszaka is, amikor egy-két bevérzett torkost hoz be a mentő.

3., nap: a napod a Donalgin-antibiotikum kombóval indul, amitől kellemesen elálmosodsz, valamint az infúziós tű kivételével valamikor a hajnal öt körüli vérnyomás és lázmérés idején, ami után csak a margarinos kifli reggeli dobja fel a hangulatod kissé, illetve az első tamponszedés, amikor egy-két tampont kihúznak a fejedből, amivel jelentősen csökken az általuk okozott nyomás az agyadon. Ez a művelet, bár cseppet sem kellemes, de messze nem elviselhetetlen, sokkal jobban megkínoznak az ivás szörnyűségei, amire semmi elviselhető megoldást nem fogsz találni. Délutánra egyre jobban feszülnek a maradék tamponok is, legszívesebben te magad húznád ki őket a fejedből. Összességében lefárasztottad magad, a Donalginnal felvértezve küzdöd át az éjszakát, közben egyre többet gondolsz a holnapi tamponszedésre.

4., nap: reggel lassan telnek a percek, a vizit után egyből a kezelőbe hívnak, és megtörténik a tamponszedés. Az érzés tökéletesen ötvözi a fájdalmas és a kellemetlen dolgok legrosszabb sajátosságait. A tampon eleje az orrodban fáj, a vége az arcüregedben kellemetlen. Olyan 15-20 cm hosszúak, és orrlyukanként 4-5 található benned. Azon kívül, hogy ömlik a könny a szemedből és kissé megizzadsz egyből jön a megkönnyebbülés, meg a vérzés, ami kellemesen lecsillapodik mire nekiesel a margarinos kifliből álló reggelidnek. Reggeli után még egyszer behívnak a kezelőbe, amikor szépen kiszivattyúzzák a felesleget a fejedből, kapsz egy gézdarabot az orrodra, amit az egyik kezeddel a vér útjába tömöd, míg a másikba a zárójelentést kapod, meg egy vényt az antibiotikumhoz. Mire vársz még? Az ágyadnál már ott várakozik a következő beteg… Hazafelé igyekszel elállítani a vérzést, ami egyébként normális, mint ahogy az érdekes állagú és anyagú darabkák távozása is a testnyílásaidon keresztül.

Hogy megéri-e? A tamponszedést leszámítva teljesen elviselhető fájdalommal és kellemetlenséggel járó műtét. Ha valaki egy-két évnél hosszabb ideje szenved olyan problémáktól, amire ez a műtét megoldást nyújt, akkor azt mondom nyugodtan belevághat. Összességében legkevesebb másfél, de inkább két hét munkából való kiesést jelent, ezt bele kell kalkulálni. Ha választhatsz, akkor csináltass meg szerintem  minden problémát, kérj altatást, és műtét után szilikont az orrodba.

A fent leírtak csak meglehetősen általános értelemben lettek megfogalmazva, rengeteg érdekes és kevésbé érdekes dolog is történik emellett az emberrel, de ennyiből már eldöntheti mindenki maga is, hogy megéri-e neki belevágni, vagy sem. A magam részéről a kórházi alkalmazottak emberi hozzáállásával, szakmai tudásával, áldozatkészségével kapcsolatban messzemenően pozitívan csalódtam, még amellett is, hogy rendkívül leterhelt munkakörülmények között kell nap, mint nap helytállniuk. Úgyhogy itt is köszönetet mondanék az osztályos főnővérnek, a délutános és éjszakai nővéreknek, az altatóorvosnak, osztályos orvosnak és a docens-úrnak a munkájukért.

Written by MiniMe83

Én lennék a blog alapítója. Egy ideje van egy társszerző - a párom - is az oldalon, aki felelős egyébként a vizuális tartalmak nagy részéért is. A vizuális tartalmak fényképezését általában én végzem, akárcsak a társszerző moderálását. Ha fel szeretnéd venni velem a kapcsolatot, akkor használd egészséggel a fent található "Írj nekünk" lehetőséget. Én fogom megkapni, de üzenj nyugodtan Jouet-nak is, akihez másként úgyse fogsz eljutni, mert lusta (meg antiszoc). Alapvetően mazochista beállítottságú lennék némi szadista élvezetekkel. A dominancia szükséges, másként nem bírnék vele (így se néha). Kellemes olvasgatást - nézelődést, és lentebb várjuk a Te véleményed is!

Visit MiniMe83's Website